politeizmus?

Fiam most elsőéves a gimnáziumban... ahogy mostanában mondani szokás: kilencedikes. Belelapoztam a történelemkönyvébe - természetesen először az Indiával foglalkozó résznél -, és szomorúan olvastam benne ezt a mondatot: „A brahmanizmust sokistenhit (politeizmus) jellemezte.”

Azt persze értem, hogy a megismerés első módszere az, hogy az ember a korábbi tapasztalatai alapján kategóriákat állít fel magának, aztán ha valami újjal találkozik, megpróbálja azt belepréselni valamelyik ilyen rekeszbe. Ám hiba volna megragadni ezen a szinten, a gondolkodás csak nem silányulhat efféle Prokrusztész-ággyá!

A hinduizmust szokásosan a henoteizmus címkével látják el. A szó a görög heis theos - „egy isten” kifejezésből származik, s a hinduizmus iránti elfogultsággal kevéssé vádolható Max Müller terminológiája. Arra vonatkozik, mikor valaki egy istent imád, ám elismeri más istenek létét... „elvben monoteizmus, a gyakorlatban politeizmus” - határozta meg Müller a fogalmat. Legalább ennek a meghatározásnak bele kellett volna férnie egy középiskolás tankönyvbe... szívem szerint persze ennél jóval többnek is. Hosszasan lehetne e témáról értekezni, jó szívvel ajánlom például a Kagylókürt folyóirat Orientáció mellékletében megjelent cikket. Itt és most a „politeizmussal” kapcsolatban csupán egy félverset szeretnék idézni a Rg-védából:

ekaṁ sad viprā bahudhā vadanti
agniṁ yamaṁ mātariśvānam āhuḥ
az Egy Létezőt a bölcsek sokféleképp mondják,
Agninak, Jamának, Mátarisvának nevezik.

(Rg. 1.164.46.)