Krsnástakam

A költeményt a hagyomány szerint Sankarácsárja írta.
A versmérték: pañcacāmara υ – υ – υ – υ – / υ – υ – υ – υ –


bhaje vrajaika-maṇḍanaṁ samasta-pāpa-khaṇḍanaṁ
sva-bhakta-citta-rañjanaṁ sadaiva nanda-nandanam |
supiccha-guccha-mastakaṁ sunāda-veṇu-hastakaṁ
anaṅga-raṅga-sāgaraṁ namāmi kṛṣṇa-nāgaram || 1||

Vradzsa legszebb ékességét, a bűnök sokaságának eltörlőjét imádom,
a hívei szívét örökkön megörvendeztetőt, Nanda fiacskáját.
Fején pávatoll bokréta, kezében széphangú fuvolája –
a szerelem végtelen óceánjának hódolok, a csintalan Krsnának!

anaṅga-raṅga-sāgara: az an-aṅga (testnélküli) szó a szerelemisten jelzője, akit Siva perzselt hamuvá egyetlen pillantásával, amikor ki akarta zökkenteni meditációjából. Átvitt értelemben: szerelem. A raṅga jelentése szín, árnyalat, vagy színpad, míg az összetétel utolsó tagja, a sāgara óceánt jelent (Sagara király nevéből, aki a puránák szerint az Indra által ellopott áldozati ló után kutatva felásta az óceán medrét). A szóösszetétel tehát a szerelem színeinek, vagy színpadának végtelen terére (óceánjára) utal.
kṛṣṇa-nāgara (csintalan Krsna): a nāgara szó szerint városit jelent… s mindent, ami a falusi embertől megkülönbözteti a városit. A szó a szövegösszefüggéstől függően utalhat udvarias, furfangos, vagy éppen züllött emberre is. Itt a gópík szíveit elrabló Krsnára vonatkozik.

manoja-garva-mocanaṁ viśāla-lola-locanaṁ
vidhūta-gopa-śocanaṁ namāmi padma-locanam |
karāravinda-bhū-dharaṁ smitāvaloka-sundaraṁ
mahendra-māna-dāraṇaṁ namāmi kṛṣṇa-vāraṇam || 2||

Megszabadítja a szerelemistent büszkeségétől, nagy szemeivel ide-oda pillant,
elűzi a pásztorok bánatát – a Lótuszszeműnek hódolok.
Lótuszkezeivel magasba emeli a hegyet, mosolygó pillantása szívet gyönyörködtető,
ő töri le a nagy Indra gőgjét – az oltalmazó Krsna előtt hódolok.

Megszabadítja a szerelemistent büszkeségétől, mert szépsége elhomályosítja a szerelemisten szépségét. Míg az oldalpillantás a szerelem jele, az ide-oda pillantó tekintet a nyugtalanságé, vagy a csapodárságé – a versben egyértelműen az utóbbi. A pásztorok bánatának elűzése, a hegy felemelése, Indra gőgjének letörése a Góvardhan hegy felemelésének történetét idézi. Ide kötődik a kṛṣṇa-vāraṇa is: a vāraṇa szó a vṛ – kiválaszt, körülölel, gátol gyökből származik, a cselekvés megnevezése. A szó így jelent akadályt, gátat, oltalmazást… ám elefántot is, így e versben fordítják elefántkirálynak is: „Krsnának, az elefántkirálynak hódolok”.

kadamba-sūna-kuṇḍalaṁ sucāru-gaṇḍa-maṇḍalaṁ
vrajāṅganaika-vallabhaṁ namāmi kṛṣṇa-durlabham |
yaśodayā sa-modayā sa-gopayā sa-nandayā
yutaṁ sukhaika-dāyakaṁ namāmi gopa-nāyakam || 3||

Fülében kibomlott kadamba-virág, kerek orcája elragadóan szép –
Vradzsa hajadonjai egyetlen kedvesének, a nehezen elérhető Krsnának hódolok.
A boldog Jasódá, Nanda, és a pásztorok sokasága kíséri őt,
ki mindenkire örömöt záporoz – a pásztorfiúk vezére előtt hódolok.

A kadamba fa virága 4-5 cm átmérőjű narancsos-vöröses gömb, ami édes illatot áraszt.
kṛṣṇa-durlabha (nehezen elérhető Krsna): a Brahma-szanhitá gyönyörű megfogalmazásában: vedeṣu-durlabham adurlabham-ātma-bhaktau – a védákkal oly nehezen megközelíthető, ám a lélek szeretetével könnyedén elérhető.

sadaiva pāda-paṅkajaṁ madīya mānase nijaṁ
dadhānam uttamālakaṁ namāmi nanda-bālakam |
samasta-doṣa-śoṣaṇaṁ samasta-loka-poṣaṇaṁ
samasta-gopa-mānasaṁ namāmi nanda-lālasam || 4||

Lótuszlába mindig gondolataim tavában virágzik,
orcája körül göndör fürtjei táncolnak – Nanda kisfiának hódolok.
Minden hiba kijavítója, minden világ táplálója,
minden pásztorfiú szíve – az örömbe belefeledkező előtt hódolok.

A manas jelentése gondolat, elme, így a mānasa jelentése melléknévként elmebéli, gondolatszülte, főnévként elme vagy szív. Ugyanakkor ez egy, a költeményekben újra meg újra felbukkanó tó neve is, ahová a hattyúk minden évben ellátogatnak. A strófa első sora ezt a képet idézi: gondolataim tavából (mānase) kihajtó lótusz nem más, mint Nanda kisfiának lótuszlába – hiszen folyton csak rá gondolok.
doṣa-śoṣaṇa (hiba kijavítója): szó szerint a hibák (doṣa) felszárítója. A doṣa másik jelentése testnedv, s így a felszárítás szóval kísérve a szóösszetétel az anyagi tulajdonságok, a világi létezés megszüntetésére is utal.
nanda-lālasa (örömbe belefeledkező): a lālasa szó szerint epekedőt, sóvárgót jelent, összetétel végén valamit élvező, valamibe belefeledkező, magát valaminek szentelő. Több fordítással találkoztam, mely a nanda szót Krsna apjának neveként értelmezte, s az összetételt Nanda örömeként értelmezte.

bhuvo bharāvatārakaṁ bhavābdhi-karṇa-dhārakaṁ
yaśomatī-kiśorakaṁ namāmi citta-corakam |
dṛganta-kānta-bhaṅginaṁ sadā sadāli-saṅginaṁ
dine dine navaṁ navaṁ namāmi nanda-sambhavam || 5||

Megjelenik e világban, hogy megszabadítsa a Földet terhétől. A létóceán kormányosa ő,
Jasódá kicsiny fiacskája – a szívrablónak hódolok.
Szépséges szemei nyughatatlanul pillantanak jobbra-balra. Méhecskék rajának döngicsélése kíséri –
Nanda fia, a nap mint nap új és új kedvteléseknek örvendő előtt hódolok.

bhuvo bharāvatāraka: Megjelenik (avatāraka) e világban, hogy megszabadítsa (tāraka, megmentő) a Földet terhétől (bhuvaḥ bhara). A Bhágavata-purána elbeszélése szerint:
bhūmir dṛpta-nṛpa-vyāja-daityānīka-śatāyutaiḥ | ākrāntā bhūri-bhāreṇa brahmāṇaṁ śaraṇaṁ yayau ||
Mikor a büszke, magukat királyok mutató démonok seregeinek megszámlálhatatlan sokasága / nyomasztó terhének súlya rakódott rá, a Föld Brahmához fordult menedékért. (Bhág. 10.1.17.) Brahmá és kísérete ekkor a tejóceán partjához ment, s onnan könyörgött Visnuhoz – így Krsna megjelenésének egyik külsődleges oka a föld terhének könnyítése volt.
citta-coraka (szívrabló): más szövegváltozatban: dugdha-coraka, a tej tolvaja.
dṛg-anta-kānta-bhaṅgina: szem-sarokból szépségesen hullámzó – az oldalpillantások a szerelem jele (lásd 2. vers). Más szövegváltozatban dṛg-anta-krānta-bhaṅgina, a kānta (kedvelt, kedves, szép) helyett a krānta –bejárt szó áll: szem-sarkait bejárva hullámzó.
āli-saṅgina (méh-társaságú): Krsna virágfüzére körül mindig méhek döngicsélnek, ők a nektár kortyolgatásától megittasult szentéletű bölcsek.

guṇākaraṁ sukhākaraṁ kṛpākaraṁ kṛpāparaṁ
suradviṣan-nikhaṇḍanaṁ namāmi gopa-nandanam |
navīna-gopa-nāgaraṁ navīna-keli-lampaṭaṁ
namāmi megha-sundaraṁ taḍit-prabhā-lasat-paṭam || 6||

Ő a jótulajdonságok kútfője, az öröm forrása, a könyörület kincses bányája, a legegyüttérzőbb,
az istenek ellenségeinek elpusztítója – a pásztorok megörvendeztetőjének hódolok.
Csintalan, ifjú pásztorlegény, a mindig új játékokba merülő,
ruhája akár a villám ragyogó fénye – az esőfelhőszínű szépség előtt hódolok.

guṇa-ākara: a szanszkrt szövegben az ākara szó bányát jelent, átvitt értelemben valaminek a forrását.

samasta-gopa-nandanaṁ hṛd-ambujaika-modanaṁ
namāmi kuñja-madhya-gaṁ prasanna-bhānu-śobhanam |
nikāma-kāma-dāyakaṁ dṛg-anta-cāru-sāyakaṁ
rasāla-veṇu-gāyakaṁ namāmi kuñja-nāyakam || 7||

A pásztorfiúk megörvendeztetőjének, a szívbéli lótusz egyetlen örömének,
a ligetbéli tisztáshoz sietőnek, a szelíden sütő napnak hódolok.
Ő minden vágy betöltője, ki szeme sarkából lövelli pillantásai szépséges nyilait,
a csodás fuvolajátékos – Vradzsa ligetei hőse előtt hódolok.

vidagdha-gopikā-mano mano-jña-talpa-śāyinaṁ
namāmi kuñja-kānane pravṛddha-vahni-pāyinam |
kiśora-kānti-rañjitaṁ dṛg-añjanaṁ suśobhitaṁ
gajendra-mokṣa-kāriṇaṁ namāmi śrī-vihāriṇam || 8||

Az okos és huncut fejőslánykák szíve-lelkének, kedvesei szívének ágyán heverőnek,
a tomboló erdőtűz elnyelőjének hódolok.
Kisfiús bája elragadó, szemeit fekete festék ékesíti, díszei szépségesek –
Srí hitvese, a Gadzséndrának szabadulást hozó előtt hódolok.

yadā tadā yathā tathā tathaiva kṛṣṇa-sat-kathā
mayā sadaiva gīyatāṁ tathā kṛpā-vidhīyatām |
pramāṇikāṣṭaka-dvayaṁ japaty-adhītya yaḥ pumān
bhavet sa nanda-nandane bhave bhave su-bhaktimān || 9||

Énekeltem Krsna dicsőségéről – hozzon kegyet reánk bármikor s bárhogyan!
Ki [e két,] hiteles írásokon alapuló költeményt zengi és tanulmányozza, abban minden születésében ébredjen szívbéli szeretet Nanda kisfia iránt.