2010. augusztus 18., szerda

a halál halála

ugraṁ vīraṁ mahā-viṣṇuṁ
jvalantaṁ sarvato mukham |
nṛsiṁhaṁ bhīṣaṇaṁ bhadraṁ
mṛtyu-mṛtyuṁ namāmy ahaṁ ||

ugram – félelmetesnek (nagy, vad, kegyetlen, vérengző); vīram – hősnek; mahā-viṣṇum – Mahávisnunak; jvalantam – ragyogónak, lángolónak; sarvataḥ – mindenhol; mukham – arcúnak; nṛsiṁham – Nrszinhának („ember-oroszlánnak”); bhīṣaṇam – rettentőnek; bhadram – kegyesnek, barátságosnak; mṛtyu-mṛtyum – a halál halálának; namāmi – hódolok; aham – én

A vérengző hős Mahávisnunak,
a mindenfelől tündöklő arcú
Nrszinhának,
(ki) rettentő (ám mégis) könyörületes,
a halál halálának hódolok.

A verset a Nrszinha-tápaní-upanisad említi – szóról szóra ugyan nincs benne, ám e mantrát írja körbe a 2.3 részben. A negyedik pádát így említi az upanisad, ám a mṛṭyor-mṛtyuṁ szövegváltozattal is találkozni… a birtokos eset kifejezése eltérő, ám a jelentés nem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése