két Góvardhan-fohász

govardhano jayati śaila-kulādhirājo
yo gopikābhirudito hari-dāsa-varyaḥ |
kṛṣṇena śakramakha-bhaṅga-kṛtārcito yaḥ
saptāham-asya kara-padma-tale’pyavāsīt ||

govardhanaḥ – Góvardhan; jayati – győzedelmeskedjék; śaila-kula-adhirājaḥ – a helyek közösségének nagy királya; yaḥ – aki; gopikā-abhiruditaḥ– a fejőslánykák által kihirdetett; hari-dāsa-varyaḥ – Hari szolgáinak legkiválóbbja; kṛṣṇena – Krsna által; śakra-makha-bhaṅga-kṛta-arcitaḥ – Sakra (Indra) áldozatának megtörésének tettével imádott; yaḥ – aki; saptāham – hét napig; asya – övé; kara-padma-tale – kéz-lótuszának tenyerén; api – bizony; avāsīt – nyugodott

Dicsőség néked Góvardhan! A hegyek nagy királya vagy,
kinek a fejőslánykák „Hari legkiválóbb szolgája” nevet adták.
Indra áldozatát megtörve maga Krsna imádott téged,
s hét napig pihentél lótuszkezének tenyerén.

(Szanátan gószvámí: Brhad-bhágavatámrta 1.7.)

Hari legkiválóbb szolgája – e nevet Rádhiká adja Góvardhannak. („Kedves lányok, ez a hegy a legkiválóbb Hari szolgái közül, hiszen Balarám és Krsna lábainak érintésétől örvendezik, és ivóvízzel, friss fűvel, ehető gyökerekkel és barlangokkal ajánlja hódolatát nékik, a teheneknek valamint kedves társaiknak.” Bhág 10.21.18.)
A versmérték: vasantatilakā (a tavasz ékessége).

saptāham evācyuta-hasta-paṅkaje
bhṛṅgāyamānaṁ phala-mūla-kandaraiḥ |
saṁsevyamānaṁ harim ātma-vṛndakair
govardhanādriṁ śirasā namāmi ||

saptāham – hét napig; eva – bizony; acyuta-hasta-paṅkaje – Acsjuta kéz-lótuszán; bhṛṅgāyamānam – „méhecskedő”; phala-mūla-kandaraiḥ – gyümölcsökkel, gyökerekkel és barlangokkal; saṁsevyamānam – szolgálót; harim – Harit; ātma-vṛndakaiḥ – sajátjainak sokaságával; govardhana-ādriṁ – Góvardhan hegyet; śirasā – fejjel; namāmi – köszöntöm

Hét napig pihentél Acsjuta lótuszvirág kezén!
Méhek döngicsélnek körül, miközben gyümölcseiddel, gyökereiddel és barlangjaiddal
szolgálod oly szépen Harit, és kedves társait!
Ó, Góvardhan-hegy, meghajtott fejjel köszöntelek téged!

PDF