satpadí sztótram

Śaṅkarācārya: ṣaṭpadī stotram

A vers címe szójáték. A ṣaṭ-padī kifejezés utal arra, hogy a magasztaló ének hat versszakból áll, a szó (hat-lábú) ugyanakkor méhecskét is jelent: a költő méhecskeként döngicsél Visnu lótuszlába körül.

avinayamapanaya viṣṇo damaya
manaḥ śamaya viṣaya-mṛga-tṛṣṇām |
bhūta-dayāṁ vistāraya
tāraya saṁsāra-sāgarataḥ ||1||

Ó, Visnu, vedd el arcátlanságom, fékezd meg
elmém, csillapítsd le az érzéktárgyakat kutató szomjúságom!
Terjeszd ki a teremtmények iránti könyörületed,
és ments ki a létforgatag óceánjából!

Terjeszd ki a teremtmények iránti könyörületed: ez a rész kétféleképpen is érthető. Olvashatjuk így: „áraszd ki rám kegyed, hiszen én is teremtményed vagyok, és ments meg a létforgatagból!” Ám fűzhetjük a vers első feléhez is: „kedves Uram, segítsd rajtam… vedd el arcátlan, alaptalan büszkeségem (az a-vinaya a szerénység, alázat ellentéte), fékezd meg elmém, csillapítsd az érzékek tárgyai iránti sóvárgásom, és tölts el a teremtmények iránti könyörülettel.”

divya-dhunī-makarande
parimala-paribhoga-saccidānande |
śrīpati padāravinde
bhava-bhaya-khedacchide vande ||2||

Az isteni folyó nektárjában,
a lét-tudat-boldogság éltető illatában,
Laksmí urának lótuszlábánál
hódolok a létezés félelmének gyötrelmét megszüntetőnek.

Laksmí ura, Nárájan lába lótuszhoz hasonlatos, melyhez mámorosan közelít a dalnok. E lótuszvirág nektárja az isteni folyó, a Gangesz, illata pedig a lét-tudat-boldogság természetű transzcendens. Az illat a nem evilági létezés szokásos szimbóluma, hiszen finom és átható.

satyapi bhedāpagame nātha
tavāham na māmakī nastvam |
sāmudro hi taraṅgaḥ
kvacana samudro na tāraṅgaḥ ||3||

Ámbár az öröklétben elenyészik a különbség, Uram,
(mégis), én vagyok a tiéd, s nem te az enyém.
A tengerből származik a hullám is,
s nem a tenger a hullámból.

uddhṛta-naga nagabhid-anuja
danuja-kulāmitra mitra-śaśi-dṛṣṭe |
dṛṣṭe bhavati prabhavati na
bhavati kim bhava-tiraskāraḥ ||4||

Hegyemelő! Indra öccse!
A démoni nemzetségek ellensége! Nap-Hold-szemű!
Hatalmas úr, téged látva ne
tűnne el a világi lét?

A szanszkrt költészet egyik kedvelt díszítőeleme, hogy ugyanazon szavak többféle jelentéssel szerepelnek a szövegben – e versszakban öt ilyen párt is találunk: uddhṛta-naga nagabhid-anuja danuja-kulāmitra mitra-śaśi-dṛṣṭe, dṛṣṭe bhavati prabhavati na bhavati kim bhava-tiraskāraḥ. S mert a bhavati szó négyszer szerepel, ezzel két párt is kitesz, ezért a vers címének szellemében akár hat párról is beszélhetünk.
Hegyemelő: Krsna, a Góvardhan hegy felemelője, Vradzsa pásztorai és jószágai megoltalmazója.
Indra öccse: Az Úr Vámanaként, mint Indra öccse jelent meg, hogy megvédelmezze a félisteneket. Indrát a vers Hegy-daraboló (naga-bhit) néven említi, utalva arra, hogy Indra levágta a hegyek szárnyait. Ez utóbbi történet itt olvasható, a második vershez fűzött megjegyzésben.
Nap-Hold-szemű: Az égen világító két égitest ellentétes tulajdonságok hordozója – a Nap perzsel, a Hold hűsít, ám ők Isten univerzális formájának szemei (lásd: śaśi-sūrya-netram – Hold-Nap-szeműt, Bg. 11.19.).

matsyādibhir avatārair
avatāravatā'vatā sadā vasudhām |
parameśvara paripālyo
bhavatā bhavatāpa-bhīto’ham ||5||

Halként, és sok más alakban
örökkön a Földet védelmezed.
Legfőbb Úr! Oltalmadban bízom
én is, a születés és halál gyötrelmétől rettegő.

dāmodara guṇamandira
sundara vadanāravinda govinda |
bhava-jaladhi-mathana-mandara
paramaṁ daram apanaya tvam me ||6||

Minden jótulajdonság tárháza, Dámódar!
Szépséges, lótusz-orcájú Góvinda!
Lét-óceánt köpülő Mandara-hegy!
Vedd el legnagyobb félelmem!

Szépséges, lótusz-orcájú: a szöveg más olvasata: orcád akár a szépséges lótusz .
Mandara: hatalmas hegység, mellyel a félistenek és démonok kiköpülték a tejóceánt. A tejóceán számos értékes kincset tartalmazott, ám megannyi veszedelmet is – kiköpülésekor mindezek a felszínre kerültek. Így választja szét az Úr a világi létezés dolgait: elveszi a félelmet és megajándékoz a jótulajdonságokkal, legvégül a halhatatlanság nektárjával.
E strófával végződik a fohász, melyet az apanaya (vedd el!) ige foglal keretbe: vedd el arcátlanságom (1. vers), vedd el félelmem (6. vers).

nārāyaṇa karuṇāmaya śaraṇam
karavāṇi tāvakau caraṇau |
iti ṣaṭpadī madīye
vadana saroje sadā vasatu ||7||

Könyörületes Nárájan! Menedékem
hadd leljem meg lábaidnál!
(Kérlek add, hogy) e hatstrófás fohász
(méhecskeként) mindig arcom lótuszán lakozhassék!

A ṣaṭpadī, mint hat-részű a bevezetőben említetteken túl vonatkozhat e strófa első felének hat szavára is.
Arcom lótuszán: A lótuszvirág nem csupán isteni szimbólum, a körülötte mámorosan döngicsélő méhecske a szanszkrt költészet kedvelt toposza. Ajkaim hadd zengjék mindig e hódoló fohászt! – szól Sankara.

PDF

a hanganyag forrása