navaratna

A navaratna („kilenc drágakő”) olyan ékszer, melybe a védai asztrológia kilenc égitestének megfelelő ékkövet foglalnak. Vallabha ácsárja versének címe is Navaratna, kilenc strófája a pusti-márg iskola kilenc ékköve.







cintā kāpi na kāryā niveditātmabhiḥ kadāpīti |
bhagavān api puṣṭi-stho na kariṣyati laukikīṁ ca gatim ||1||

Az önátadott lelkeknek nem kell aggodalmaskodniuk soha sem,
az Úr a könyörület tárháza, nem fordítja sorsukat a közönséges világi lét felé.

nivedanaṁ tu smartavyaṁ sarvathā tādṛśair janaiḥ |
sarveśvaraś ca sarvātmā nijecchātaḥ kariṣyati ||2||

Átadtuk magunkat Urunknak – emlékezzünk erre minden helyzetben, s társuljunk az ő híveivel!
Az Úr mindenki ura, a Mindenség Lelke, s a saját akarata szerint cselekszik.

Krsna független, nem alárendeltje a világi törvényeknek – kedve szerint cselekszik.

sarveṣāṁ prabhu-sambandho na pratyekam iti sthitiḥ |
ato 'nya-viniyoge 'pi cintā kā svasya so 'pi cet ||3||

Nincs mindenkinek kapcsolata az Úrral – bizony, ez a helyzet.
Ám akkor se aggodalmaskodjunk, ha esetleg mások elfordulnának tőle, még ha a sajátjaink is!

Krsna mindenki ura. Felmerülhet azonban a kétely: láthatjuk, hogy nem mindenki szenteli életét Krsnának. Valóban mindenki őhozzá tartozna? Vallabhácsárja válasza: Bizony igaz, oly sok ember másban leli meg élete értelmét – ez azonban csak azt jelenti, hogy nem tudatosak e kapcsolatról, elfordultak az Úrtól. Ne aggodalmaskodjunk akkor sem, ha sajátjaink: rokonaink, barátaink élnek így. Bár ők elfordultak Krsnától, a könyörületes úr feléjük fordul.

ajñānād athavā jñānāt kṛtam ātma-nivedanam |
yaiḥ kṛṣṇa-sātkṛta-prāṇais teṣāṁ kā paridevanā ||4||

Ki tudatlanul, méginkább, ha tudatosan az Úrnak szenteli magát,
és Krsnát imádja tiszta szívvel, az miért is aggodalmaskodna?

A Bhagavad-gítában Krsna tanítását az aggodalom száműzése foglalja keretbe: a bölcsek nem siránkoznak (na anuśocanti 2.11.), illetve: megszabadítalak minden bűnös visszahatástól, ne félj! (mā śucaḥ 18.66.).

tathā nivedane cintā tyājyā śrī-puruṣottame |
viniyoge 'pi sā tyājyā samartho hi hariḥ svataḥ ||5||

Éppen így, a Legfelsőbb Úrnak tett felajánlás kapcsán se szorongjunk,
még ha hiányos volna is a felajánlás, mert Hari önmagában hatalmas!

A felajánlás – végső soron önmagunk felajánlása, az önátadás – nem csereüzlet. A bhakta odaadása, és az úr kegye is indokolatlan. Még ha akadályok (viniyoga) merülnének is fel, ha hiányos is a felajánlás, az úr kegye egésszé teszi, hiszem Hari hatalmas, „hozzáértő” (samartha) megmentő, s kegye révén ragadja ki az embert az evilági létezés óceánjából.

loke svāsthyaṁ tathā vede haris tu na kariṣyati |
puṣṭi-mārga-sthito yasmāt sākṣiṇo bhavatākhilāḥ ||6||

Sem az evilági tettek, sem a védai rítusok útját nem teszi kényelmessé számunkra Hari,
ő a könyörület ösvényén várakozik, tanúsítsátok ezt mind!

sevā-kṛtir guror ājñābādhanaṁ vā harīcchayā |
ataḥ sevā-paraṁ cittaṁ vidhāya sthīyatāṁ sukham ||7||

Végezzük szolgálatainkat a mester utasítása szerint, összhangban Hari vágyával,
hiszen a szolgálatnak szentelt szívvel élők örvendeznek.

A vers első fele többféleképpen is értelmezhető. Az ājñā (utasítás) és az abādhanam (nem ellentmondó) szavak egymás mellé kerülnek, s ekkor a magánhangzók összeolvadnak: így az abādhanam fosztóképzője, az a hang eltűnik. A szöveg ezért így is tagolható: ājñā (utasítás) – bādhanam (ellentmondó). Ebben az értelmezésben a szöveg arról szól, hogy a feljebbvalóink utasítása szerint végezzük szolgálatainkat, ám ha netán az utasítás mégis ellentmond ennek, miközben a szolgálatunk Hari vágyával találkozik, akkor ne habozzunk, cselekedjünk Hari vágya szerint. Kétségesnek tartom azonban ezt az értelmezést, hiszen azt feltételezi, hogy a guru nincs tisztában Hari vágyával, míg a tanítvány szilárd bizonyosságot nyer efelől… vajon ki ekkor a mester, és ki a tanítvány?
A bādhana szó akadályt is jelenthet, eszerint a vers első fele értelmezhető így is: végezzük szolgálatainkat a mester utasítása szerint, (ám, ha) akadály merül fel, tekintsük azt isteni akaratnak (hari-icchayā „Hari akaratával”). A következő „drágakő” éppen ezt fejti ki:

cittodvegaṁ vidhāyāpi harir yad yat kariṣyati |
tathaiva tasya līleti matvā cintāṁ drutaṁ tyajet ||8||

Bármit is tesz Hari, még ha aggodalmaskodnál is emiatt,
tudd, az mind az ő kedvtelése! Hagyd el hát gyorsan a nyugtalanító gondolatokat!

tasmāt sarvātmanā nityaṁ śrī-kṛṣṇaḥ śaraṇaṁ mama |
vadabhir evaṁ satataṁ stheyam ity eva me matiḥ ||9||

Ezért az ember szívvel-lélekkel, mindig zengje a „Srí Krsna saranam mama” mantrát.
Tegye ezt szakadatlan – ez az én véleményem.

Vallabha ácsárja iskolájának, a pusti-márg szampradájának a śrī-kṛṣṇaḥ śaraṇaṁ mama (Srí Krsna az én oltalmam) mantra a mahámantrája.

PDF

források: kép, hang