Siksástaka 1.

ceto-darpaṇa-mārjanaṁ bhava-mahā-dāvāgni-nirvāpaṇaṁ
śreyaḥ-kairava-candrikā-vitaraṇaṁ vidyā-vadhū-jīvanam |
ānandāmbudhi-vardhanaṁ prati-padaṁ pūrṇāmṛtāsvādanaṁ
sarvātma-snapanaṁ paraṁ vijayate śrī-kṛṣṇa-saṅkīrtanam ||1||

Isteni módon győzedelmeskedik Srí Krsna együttes magasztalása, a szív tükrét megtisztító, a lét nagy erdőtüzét kioltó, az esti lótuszt holdsugárral nyitogató, a bölcsesség-hercegnőt éltető, örömóceánt duzzasztó, minden lépést nektárözönnel ízesítő, a minden lelket fürdető.

Bhaktisziddhánta Szaraszvatí Prabhupád kommentárja a Siksástaka 1. verséhez:

Az odaadó szolgálatnak rengeteg fajtája ismeretes, melyek többségéről a Bhágavata-puránában és a Hari-bhakti-vilászban olvashatunk. A bhakti-jóga gyakorlatai között az odaadó szolgálat hatvannégy fajtáját különböztetik meg. Ezek a szabályok által maghatározott (vaidhi), illetve a spontán (rágánuga) odaadás kategóriáiba sorolhatók. A Bhágavata-puránában Prahlád herceg főként a spontán odaadás gyakorlatait magasztalja. Ahogyan az Úr Gauránga mondotta: „Az odaadás legtökéletesebb formája a szent nevek együttes zengése.”

Az Abszolút Igazság tudományában járatos bölcsek Brahmannak nevezik a végső elvet, mely első közelítésben a tudás folyamata révén ismerhető fel. Következő lépésként mint örökkévaló tudatot azonosítják a Felsőlélek gyanánt, míg örökkévalóságának, tudatosságának és boldogságának teljes pompájában Bhagavánként nyilvánul meg. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Bhagaván Vászudévként ismeretes, amikor végtelen gazdagságát mutatja, s Krsnának nevezik, amikor szeretetteljes kedvessége elfedi pompáját. Nárájan-Vászudév kétféleképpen viszonozza hívei közeledését, míg Srí Krsna az öt alapvető rasza mindegyikében válaszol híveinek. Balarám az Úr Krsna teljesértékű kiterjedése (vaibhava-prakás), minden tökéletesség birtokosa, négykarú formájában a Vaikuntha birodalom legfőbb ura.
A helyes mantra-meditáció (dzsapa) csak tiszta elmével, gondolatban lehetséges. Ennek eredményeképpen érheti el az ember hőn óhajtott lelki céljait. A hallható mantra-mondást kírtannak nevezik, ez eredményesebb a dzsapa-meditációnál s a legnagyobb áldást hozza arra, aki hallja e mantrákat. A szent nevek együttes zengése a tökéletes, teljes kírtan, mert emellett bármi egyéb lelki gyakorlat mellékes. Az Úr Krsna szent neveinek részleges, tökéletlen zengése nem igazi szankírtan, mert a tökéletlen mantrázás nem eredményez teljes tisztulást. Az ilyen részleges eredményre jutó ember könnyen kételkedni kezd a kírtan tisztító erejében. Hadd győzedelmeskedjék hát a szent nevek teljes és tökéletes, együttes zengése!

A mantrázás hét kincse
Az ember anyagi tudása töredékes, a lelki világ azonban isteni természetű, így sohasem korlátozzák anyagi vonások. Ott Srí Krsna a legfőbb személy, kinek kedvteléseit tárgyalva az ember nem evilági tökéletességre tehet szert. Az első vers hét ilyen kiváltságot említ, amik Krsna szent neveit zengve érhetők el.

1) A szent név megtisztítja a szív tükrét
Krsna szent neveinek zengése megtisztítja az anyagi világban raboskodó ember szívét. Háromféle szennyeződés fedi a szívet: az anyagi ambíciók, az élvezetvágy és az ateizmus. Ezek az alattomos szennyeződések elfedik a tudat tükrét, minek következtében a lélek megtagadja eredeti természetét. Krsna szent neve azonban korrigálja a torzulásokat, így a szent név oltalmában, az állandó mantrázásnak köszönhetően az ember tudata megtisztul, s e tiszta tükörben meglátja igazi énjét, fölfedezi, hogy ő maga is Krsna örök híve.

2) A szent név megvéd az anyagi lét veszélyeitől
Az anyagi lét fölöttébb kellemesnek és élvezetesnek tűnik, ám ez csak látszat; valójában lángban álló erdőhöz hasonlatos, hol az egész növényzetet pusztulás fenyegeti. Akinek nincs hite Krsnában, el kell szenvedje az anyagi lét erdőtüzének perzselő gyötrelmét. Ezzel szemben egy bhakta még az anyagi lét poklában is védve van a pusztító lángoktól, ha tisztán zengi a szent neveket.

3) A szent név a legfőbb áldás
Krsna szent neveinek tiszta, szívből jövő zengése a legfőbb áldás és jótétemény. Ahogy a kelő hold sugaraitól az éj sötétjében pazar fényben pompáznak a varázsos szépségű fehér tavirózsák, úgy Krsna neveinek zengése felszínre hozza az ember legjobb tulajdonságait. A szankírtan beragyogja az éjsötét világot és isteni áldást hoz reá. Az anyagi élvezetvágy, a meddő töprengés vagy a rituális tettek nem válnak az emberiség javára, míg a szent nevek zengése bárkit a legnagyobb áldásban részesít.

4) A szent név a lelki tudás forrása
A Mundaka-upanisad kétféle tudást említ, anyagit és lelkit (lásd Mund. 1.1.4.). Srí Krsna szent neveinek zengése áttételes módon az anyagi tudásnak is forrása, a lelki, isteni tudományoknak pedig egyenesen a lényege. A szent nevek zengése szabadulásra ösztönzi a rab lelket, hogy lerázhassa az anyagi tudás hamis énképzetének és alaptalan büszkeségének béklyóit, s felismerhesse Srí Krsnához fűződő örök viszonyát. A lelki bölcsesség legfőbb záloga tehát Krsna szent neveinek zengése.

5) A szent név a lelki örömök óceánját duzzasztja
A szent név zengése egyre duzzasztja a lelki boldogság határtalan óceánját, s minden pillanatban a legédesebb nektárt kínálja az embernek. Egy kis pocsolya nem tenger, míg a szinte határtalan víztömeget óceánnak nevezik. A mérhetetlen boldogságot ezért joggal hasonlítják az óceánhoz. A lelki tapasztalatok örökkévalóak, anyagi hiba nem árnyalja őket, állandóak és teljesértékűek. Krsna szent nevei zengésének köszönhetően a lelki természet fölöttébb kellemes s a lelki dolgokat hűs fény-aura lengi körül. Az anyagi világban a szent név éppúgy megtisztítja a testet s az elmét, mint a lelket és a lelki ragyogás fénykörével övez mindent.

6) A szent név kigyógyít az anyagi lét betegségéből
A materiális létfelfogás durva és finomabb szennye valósággal elborítja a lelket, de a szent név zengése egy csapásra véget vet az anyagi betegségnek. Az anyagi rabságból szabaduló lélek végre szeretne eljutni Krsnához, ezért az Úr lótuszvirág lábainak hűsítő fényében buzgón belefog az odaadó szolgálat gyakorlásába.

7) A szent név az odaadó szolgálat nélkülözhetetlen eleme.
Dzsíva Gószvámí írja:
yadyapy anya-bhaktiḥ kalau kartavyā, tadā tat-(kīrtanākhya-bhakti)-saṁyogenaiva (Bhakti-szandarha 273.)
„A Kali-korszakban az odaadó szolgálat nyolc gyakorlatát mindig kísérje a szent nevek zengése!”

(forrás: Gangesz folyóirat, 27. szám)

Bhaktivinód Thákur Szammódaja-bhásja (Megörvendeztető kommentár) címen írt magyarázatot a Siksástakához, az első vers magyarázata a Bhaktipédián elérhető.

~~~~~~~~~~~~

Siksástaka-kommentárok a Slókamálán