a szabadító

A Padjávalí egyik Srí Krsna dicsőségét magasztaló verse így hangzik:

vātsalyād abhaya-pradāna-samayād ārtārti-nirvāpaṇād
audāryād agha-śoṣaṇād agaṇita-śreyaḥ-pada-prāpaṇāt |
sevyaḥ śrī-patir eva sarva-jagatām ete yataḥ sākṣiṇaḥ
prahlādaś ca vibhīṣaṇaś ca karirāṭ pāñcāly-ahalyā dhruvaḥ ||

Mert szereti (híveit) s félelemnélküliséggel ajándékozza meg (őket), mert enyhíti a szenvedők gyötrelmét,
mert nagylelkű, mert megszabadít a bűnöktől, s mert végtelen áldást záporoz,
az egész világ a szerencseistennő férjét imádja. Mindezen tetteiről tanúskodnak
Prahlád, Vibhísana, az elefántkirály, Pánycsálí, Ahaljá és Dhruva.

Prahlád: Démonok családjában született jeles bhakta. Mikor a saját apja, Hiranjakasipu végezni akart vele, az Úr a Naraszinha formájában oltalmazta meg hívét.

Vibhísana: A démon Rávana jámbor testvére, aki szembeszállva fivérével Ráma ügye mellett állt ki a tanácsban.

Az elefántkirály: (Gadzséndra) Az elefántok vezérét egy krokodil támadta meg, s ő egy lótuszvirágot felajánlva oltalomért fordult az Úrhoz.

Pánycsálí: Panycsála királyának leánya, Draupadí.

Ahaljá: Gautama muni szépséges felesége. Történetét többféleképpen beszélik el: egyesek szerint Indra elcsábította, mások szerint fondorlattal vette rá házasságtörésre: Indra cinkosa (maga a Hold) kukorékolni kezdett, mire Gautama felriadt, és hajnali rituális fürdőt venni a folyóhoz indult – ekkor Indra foglalta el helyét a hitvesi ágyban. Ám megfeledkezett az időről… Gautama visszatért, s mindkettejüket megátkozta – Ahalját kődarabbá változtatta. Az asszony így vezekelt hosszú ideig, míg végül Rámacsandra lábának érintése nyomán nyerte el ismét emberi alakját.
A történet egyik változata szerint Ahaljá ártatlan, nem ismeri fel Indrát, ám más elbeszélésekben tudja, hogy nem férje fekszik mellette – a fenti vers szerzője is erre utal, hiszen Ahaljá tanúskodik a bűnök eltörléséről.
Mások úgy beszélik el a történetet, hogy mikor Gautama belépett a szobába, Indra macskává változott – így próbált meg kisurranni. Gautama felháborodott kérdésére: ki ez itt?! Ahaljá így felelt: eśa sthitaḥ khalu mārjāraḥ (ez bíz’ a macska). A macska (mārjāra) szó hangzása olyan, mint a maj-jāra: a szeretőm szóé – bár a válasz talányos volt, Ahaljá ezzel bevallotta tettét. Gautama átka így voltaképpen Ahaljá őszinteségének szóló áldás lett, hiszen a bölcs tudott Ráma eljöveteléről.

Dhruva: Mert édesanyja kegyvesztetté vált, apja nem törődött kellőképp Dhruva herceggel. Ő Nárada útmutatásait követve vezeklésbe fogott, hogy elnyerje örökségét, ám vezeklése nyomán maga az Úr jelent meg előtte, s részesítette áldásában.

A versekben említett személyek az Úr nagyszerűségéről tanúskodnak. Prahlád és Vibhísana bár démoni család sarjai, az Úr hívei lettek. Az állatok sincsenek kizárva az isteni kegy áramából: példa rá az elefántkirály. Megoltalmazza az erényeseket (Pánycsálí) és a vétkeseket is (Ahaljá), a vezeklőkre (Dhruva) pedig ezernyi áldást záporoz.

A vers szerzője ismeretlen, a versmérték śārdūlavikrīḍita (tigrisjáték).

PDF
a kép forrása