Balarám – a fohászok királya

Egy Balarámról szóló poszthoz kerestünk illusztrációt. Ábrándos szemű, lágy vonalakkal megrajzolt finom képekkel találkoztunk. A művészek láthatóan abból indulnak ki, hogy Balarám Krsna vaibhava-prakás megjelenése. „Krsna vaibhava megnyilvánulása Srí Balarám, csupán testszíne eltérő, mindenben Krsnával azonos.” (Cs.cs.2.20.174.)
A vaibhava, azaz „fenség” megnyilvánulás (prakás) fenségét, nagyságát, dicsőségét tekintve éppen olyan, mint Krsna (a prakāśa szó jelentése megnyilvánulás, de összetétel végén hasonlóságot is jelent: „fenségében reá emlékeztető”). Ugyanaz, de mégis más: „Ha egy forma vagy arculat a különböző érzelmi vonásoknak megfelelően másképpen nyilvánul meg, azt vaibhava-prakásnak hívják.” - olvassuk Csaitanja Maháprabhu magyarázatát (Cs.cs.2.20.172.) 

Ám Balarám mégiscsak a pásztorlegények vezére, a nyers erő, aki Vradzsában szilajul a pásztorbotját forgatja, később ekéjét vagy buzogányát. Fél szeme mindig öccsén, Krsnán van, hiszen jó testvérként vigyáz rá. Harsány öröm (ráma) és mérhetetlen erő (bala) sugárzik belőle. Krsna így beszél róla:

garbha-saṅkarṣaṇāt taṁ vai prāhuḥ saṅkarṣaṇaṁ bhuvi |
rāmeti loka-ramaṇād balabhadraṁ balocchrayāt ||

Áthelyeztetett Róhiní méhébe (szó szerint: méhben átvonzás miatt) hívják őt Szankarsanának a világban,
Rámának (is nevezik majd) mert boldoggá teszi a világot, s Balabhadrának, hatalmas ereje miatt. (Bhág. 10.2.13.)

A Szankarsana (sam-karṣaṇa – össze-húzás, összevonás, vonzás, szántás) névnek más értelme is van, Gargamuni Balarám névadó szertartásán indokolja így a névválasztást: „Továbbá Szankarsana, mert (családodat) egyesíti a Jadukéval.” (yadūnām apṛthag-bhāvāt saṅkarṣaṇam uśanty api, Bhág 10.8.12.)
Gyakran említik őt Haladhara vagy Halájudha néven is, mert egy ekét forgat fegyverként (hala-dhara – eke-hordozó; hala-āyudha – eke-fegyverű).

A Svétásvatara-upanisad (6.8.) így jellemzi Istent:
„Nincs néki teendője, sem érzékszerve,
hozzá senki se fogható s nincs nála jobb,
Magasztos ereje, úgy mondják, sokrétű:
tudás, erő, tett természetes néki.”

A végtelen mindentudás Krsna jellemzője, az erő Balarámé, míg a kreatív energia Rádháé.

Balarámra emlékezve ím egy fohász, a Garga-szanhitá teljes 8.11. fejezete. A fejezet címe: Śrī Balabhadra-stava-rāja – A Srí Balabhadrához intézett fohászok királya. Talán nem a szanszkrt költészet csúcsteljesítménye, de szép összefoglaló:

duryodhana uvāca
stotraṁ śrī-baladevasya prāḍvipāka mahā-mune |
vada māṁ kṛpayā sākṣāt sarva-siddhi-pradāyakam ||1||

Durjódhana szólt:
Ó, nagy bölcs, Prádvipáka, légy kegyes hozzám, és mondd el nékem Srí Baladéva dicséretét, mert az minden tökéletességgel megáld.

śrī-prāḍvipāka uvāca
stava-rājaṁ tu rāmasya vedavyāsa-kṛtaṁ śubham |
sarva-siddhi-pradaṁ rājan chṛnu kaivalyadaṁ nṛṇām ||2||

Srí Prádvipáka szólt:
Halld ó király a Védavjásza által írt áldásos imát, a Balarámhoz intézett fohászok királyát, mely megad minden tökéletességet, s üdvösséget adományoz mindenkinek.

devādideva bhagavan kāma-pāla namo 'stu te |
namo 'nantāya śeṣāya sākṣād-rāmāya te namah ||3||

Istenek vezére, Magasztos úr, Vágyak őre, hódolat néked!
Hódolat néked Végtelenség kígyója, Te vagy a Gyönyör, néked hódolok hát!

Nárájan az univerzumot fenntartó Ananta Sésán, a Végtelenség kígyóján pihen, ő tartja csuklyáján a mindenséget – innen a következő strófa Dhará-dhara (a Föld fenntartója) neve is.

dharā-dharāya pūrṇāya sva-dhāmne sīra-pāṇaye |
sahasra-śirase nityaṁ namah saṅkarṣaṇāya te ||4||

Föld fenntartójának, az (önmagában) Teljes Úrnak, az Eke-tartónak,
az Ezerfejűnek, Szankarsannak hódolok mindörökké!

revatī-ramaṇa tvaṁ vai baladevācyutāgraja |
halāyudha pralamba-ghna pāhi māṁ puruṣottama ||5||

Ó, Révatí öröme, te vagy Baladéva, Acsjuta testvérbátyja,
az Eke-fegyveres, Pralamba elpusztítója, oltalmazz engem, Legfőbb Isten!

A Nap-dinasztia egyik jeles királyának, Kakudmínak volt egy szépséges leánya, ám mikor eljött az ideje, a király s a lánya nem tudtak választani a jelentkező kérők közül. Elutaztak hát Brahmához, hogy tanácsát kérjék. A kérők, s a leszármazottjaik is már rég eltávoztak az élők sorából – szólt mosolyogva Brahmá –, hiszen sok-sok világkorszak eltelt már a Földön, mióta elutaztatok onnan. Ám ha visszatértek a Földre, ajánld szépséges leányod, Révatí kezét a kor legkiválóbbjának, Balarámnak! Így lett Révatí Balarám felesége.
Pralamba („nagyszerű”), az aranysisakos démonóriás pásztorfiú képét öltötte, hogy közel férkőzhessen Krsnához és Balarámhoz, s elrabolhassa őket. A játékban vállára vette Balarámot, hogy eliszkoljon vele, ám Balarám felismerte és végzett vele.

balāya balabhadrāya tālāṅkāya namo namah |
nīlāmbarāya gaurāya rauhiṇeyāya te namah ||6||

Balának, Balabhadrának, a pálma-zászlósnak hódolok újra meg újra!
Róhiní fehér színben ragyogó kékruhás fiának, néked hódolok!

dhenukārir muṣṭikārih kūṭārir balvalāntakah |
rukmy-arih kūpakarṇārih kumbhāṇḍāris tvam eva hi ||7||

Dhénuka, Mustika és Kúta ellensége, Balvala végzete,
Rukmí, Kúpakarna és Kumbhánda ellensége vagy.

Dhénuka szamárdémon, őt Tálavana erdejében győzte le Balarám. Mustika Kansza bizalmasa, Mathurában birkózóversenyre hívta Balarámot, aki Kútával is ugyanazon a viadalon végzett.
A kuruksétrai csatában Balarám nem vett részt, a jeles zarándokhelyeket látogatta végig – így maradhatott semleges a kibontakozó viszályban. Ekkortájt Naimisa erdejében egy Balvala nevű gonosztevő zaklatta a szenteket, ám Balarám buzogányával lesújtotta. Rukmí Rukminí bátyja volt, és Sisupált szemelte ki húga férjéül. Rukminí ekkor egy hírvivőt küldött Krsnához, arra kérve, mentse meg őt. Krsna elragadta Rukminít, és megszégyenítette bátyját. Rukmí ezután mindig ellenségének tartotta Krsnát, és Balarámot. Krsna unokája, Aniruddha, és Rukmí unokája, Rócsaná esküvőjén történt, hogy Rukmí kockajátékra hívta ki Balarámot. A játék során hamisan önmagát kiáltotta ki győztesnek, és sértegetni kezdte Balarámot, aki a sértésekre végül buzogányával válaszolt.
Kúpakarna és Kumbhánda Bánászura hadvezérei voltak.

kālindī-bhedano 'si tvaṁ hastināpura-karṣakah |
dvividārir yādavendro vraja-maṇḍala-maṇḍaṇah ||8||

Te szakítod fel a Jamuná folyót, s húzod Hasztinápur felé,
Te vagy Dvivida ellensége, a Jádavák vezére, Vradzsa vidékének ékessége.

kaṁsa-bhrātṛ-prahantāsi tīrtha-yātrā-karah prabhuh |
duryodhana-guruh sākṣāt pāhi pāhi prabho tv atah ||9||

Kansza testvéreinek szétzúzója, a zarándokhelyeket látogató Úr,
Durjódhan mestere, oltalmazz engem! Uram, oltalmazz engem!

Kansza halála után annak nyolc öccse Krsnára és Balarámra támadt. Mert Kansza Krsna édesanyjának, Dévakínak volt a testvére, ezért Balarám szállt szembe velük.
Balarám Dzsanaka király vendége volt Mithilában, Durjódhan ekkor tanulta tőle a buzogányforgatás művészetét.

jaya jayācyuta-deva parāt para
svayam ananta-dig-anta-gata-śruta |
sura-munīndra-phaṇīndra-carāya te
musaline baline haline namaḥ ||10||

Dicsőség, dicsőség néked, Acsjuta! Legeslegfelsőbb!
Hírneved messzeföldön jól ismerik,
az istenek, a bölcsek vezérei és a kígyók vezérei imádnak téged,
Buzogányos, Nagyerejű, Eke-hordozó, hódolat néked!

yah paṭhet satataṁ stavanaṁ narah
sa tu hareh paramaṁ padam āvrajet |
jagati sarva-balaṁ tv ari-mardanaṁ
bhavati tasya dhanaṁ sva-janaṁ dhanam ||11||

Aki mindig e fohászt olvassa,
az Hari legfőbb hajlékát éri el,
A világban övé lesz minden erő, legyőzi ellenségeit,
övé lesz minden vagyon, utódok és jószágok.


Az illusztráció forrása: https://bhaktianandascollectedworks.wordpress.com/2010/11/20/god-is-blue-continued/