Bejegyzések
Murári Gupta Srí Krsna-csaitanja-csaritámrta című költeményének 3.9. fejezete.
Csaitanja Maháprabhu a szerzetesi fogadalomtétele után Puríba indult. Az út Siva lakhelyén, Bhuvanésvaron vezet keresztül. Maháprabhu bhaktáival felkereste Mahésvar templomát, hódolatát és fohászait ajánlotta a bhakták legkiválóbbjának, Sivának. Ezután hívei körében lepihent – e ponton kapcsolódunk be a történetbe:
1. A magasztos Úr megmártózott Bindu tavában, meglátogatta Sivát, a világok urát, majd elégedetten leült, és elmerült a rajongó szeretet gyönyörhullámaiban.
2. Elfogyasztotta az ételt, mellyel a hívei tették elégedetté, aztán lepihent, és túláradó örömmel meditált Krsna lótuszlábain.
3. Később így tűnődött: „Milyen örömteli is volna, ha hozzájuthatnék az istenek istenének, a szigonyos nagyúrnak mahápraszádjához!”
4. Ez járt a fejében, mikor megállt előtte egy bráhmana. Egy kis mahádév-praszádot kínált neki a tenyeréből,
5. és így szólt: „Kérlek, fogadd el Mahádév ételmaradékát!” Hallván ezt az Úr nyomban felemelkedett, és fejét meghajtva fogadta el az ételt.
6. Átvette a mahápraszádot, és szolgái körében nektárként tisztelte azt meg. Így mutatta meg Hari, hogy Srí Krsnának mily nagyon kedves Siva.
7. Kora reggel aztán boldogan felserkent, sietve megmerítkezett a Bindu-tóban, hódolatát ajánlotta Sivának, majd nyomban útra kelt.
8. Mikor a kiváló Srí Dámódar pandit tudomást szerzett arról, hogy az Úr miként tisztelte meg Siva ételmaradékát, így szólt:
9. „Nem ajánlatos Sivadév ételmaradékát elfogyasztani, hiszen Bhrgu átka ül rajta – jól tudja ezt Urunk. Miként történhetett hát, hogy mégis evett belőle?”
Csaitanja Maháprabhu Krsna maga – ám bhakta képében alászállva bhaktaként viselkedik, olykor meglepve környezetét. Bhrgu átka régi történet, a Bhágavata-purána 4.2. fejezetében olvashatunk róla. Egy alkalommal az univerzum kiválóságai áldozatra gyűltek össze. Mikor Daksa a gyülekezetbe lépett, mindenki tisztelettel feláll, ám Siva (akit Daksa csupán vejének tartott) ülve maradt. Daksa becsmérelni kezdte Sivát, végül megátkozta őt: az áldozati felajánlásokból a dévák mind részesülnek, ám Siva nem! Hallván ezt Nandísvar, Siva híve emelkedett szólásra, Daksát, és a Daksa szavait némán tűrő bráhmanákat kárhoztatva: lényeglátás híján, anyagi szemmel nézve a világot maguk is materialistává válnak: szülessenek meg hát újra meg újra a szanszára világában! Nandísvar átkára válaszolva átkozta meg Bhrgu Siva híveit: pásandi, azaz hitetlen képmutató az, aki arra tesz fogadalmat, hogy Sivát elégedetté teszi, az ilyen a tan ellenségévé válik!10. Hallotta ezt Murári, a bráhmanák gyöngye, s így felelt: „Hallgass meg kérlek, s elmondom, miért ette meg az Úr Sivadév ételének maradékát.
11. Mikor Srí Krsna megérkezett, Mahádév áldottnak érezte magát, és vendégeként, nagy örömmel fogadta őt. Hallgasd meg kérlek a másik okot is.
12. A bhakták a legkiválóbb vaisnavaként imádják Mahésvart, ezért az általuk felajánlott ételt dicső, tisztító erejű kegyként kell fogadni.
A Bhágavata-purána nevezi Sivát a legkiválóbb vaisnavának: „A folyók közül, mint a Gangá, az istenek közül, mint Acsjuta, a vaisnavák közül, mint Sambhu éppoly kiváló e purána.” (Bhág. 12.13.16.)13. Elbuknak azok, kik elkülönülten gondolkodnak Srí Krsnáról és Krsna bhaktáiról. Bhakta képében maga Hari jelent meg, hogy az ilyen viszályt szító embereket oktassa.
14. Az istenek ura, minden lény jóakarója saját viselkedésével tanított, mikor elfogadta a mindenség urának ételmaradékát.
15. Ahol elkülönült szemléletmóddal imádják Siva múrtiját, ott érvényes a bráhmana átka, éppen az egység látásának hiánya miatt.
16. Azonban Harit és Sankarát egységben, a Siva-lingam jelenlétében, osztatlan értelemmel imádva az átok elenyészik,
17. hiszen így csak fokozódik a hívek szeretete Hari, és Sankara iránt is. Ilyen összhangban imádni Sivát kiváló dolog.
Murári két kiváló választ ad Dámódar pandit felvetésére. Az egyik azért szép, mert nagyon személyes: Csaitanja Maháprabhu maga Krsna, s ha ő meglátogatja kedves hívét, Sivát, akkor természetes, hogy vendéglátója gondoskodik a vendégéről. A másik válasz pedig felülemelkedik az „én istenem te istened” típusú kettősségen: Sivát a legkiválóbb vaisnavaként, a szent zarándokhelyek őrzőjeként imádni áldásos tett.18. A mahápraszádot e szellemben megízlelve az ember elérheti a megszabadulást, felgyógyulhat súlyos betegségéből, és zavartalan jólétet nyer.
19. Ám akik illúziójuk folytán elutasítják a mahápraszádot, ők Hari és Siva ellen is vétkeznek, elvesztik jószerencséjüket, még egészségüket is.
20. Ahol a vaisnavák Srí Siva örök múrtiját azért imádják megkülönböztetett tisztelettel, hogy Krsna iránti szeretetük még inkább fokozódjék,
21. ott nem merül fel kétely az ételmaradék elfogadásával kapcsolatban. Ó, bráhmana, az ilyen odaadás bizony áldásos minden lény számára.
