A következő címkéjű bejegyzések mutatása: · Murári Gupta. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: · Murári Gupta. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. július 18., szombat

Murári Gupta: Srí Siva ételmaradékának megtisztelése


Murári Gupta Srí Krsna-csaitanja-csaritámrta című költeményének 3.9. fejezete.

Csaitanja Maháprabhu a szerzetesi fogadalomtétele után Puríba indult. Az út Siva lakhelyén, Bhuvanésvaron vezet keresztül. Maháprabhu bhaktáival felkereste Mahésvar templomát, hódolatát és fohászait ajánlotta a bhakták legkiválóbbjának, Sivának. Ezután hívei körében lepihent – e ponton kapcsolódunk be a történetbe:

1. A magasztos Úr megmártózott Bindu tavában, meglátogatta Sivát, a világok urát, majd elégedetten leült, és elmerült a rajongó szeretet gyönyörhullámaiban.
2. Elfogyasztotta az ételt, mellyel a hívei tették elégedetté, aztán lepihent, és túláradó örömmel meditált Krsna lótuszlábain.
3. Később így tűnődött: „Milyen örömteli is volna, ha hozzájuthatnék az istenek istenének, a szigonyos nagyúrnak mahápraszádjához!”
4. Ez járt a fejében, mikor megállt előtte egy bráhmana. Egy kis mahádév-praszádot kínált neki a tenyeréből,
5. és így szólt: „Kérlek, fogadd el Mahádév ételmaradékát!” Hallván ezt az Úr nyomban felemelkedett, és fejét meghajtva fogadta el az ételt.
6. Átvette a mahápraszádot, és szolgái körében nektárként tisztelte azt meg. Így mutatta meg Hari, hogy Srí Krsnának mily nagyon kedves Siva.
7. Kora reggel aztán boldogan felserkent, sietve megmerítkezett a Bindu-tóban, hódolatát ajánlotta Sivának, majd nyomban útra kelt.
8. Mikor a kiváló Srí Dámódar pandit tudomást szerzett arról, hogy az Úr miként tisztelte meg Siva ételmaradékát, így szólt:
9. „Nem ajánlatos Sivadév ételmaradékát elfogyasztani, hiszen Bhrgu átka ül rajta – jól tudja ezt Urunk. Miként történhetett hát, hogy mégis evett belőle?”

Csaitanja Maháprabhu Krsna maga – ám bhakta képében alászállva bhaktaként viselkedik, olykor meglepve környezetét. Bhrgu átka régi történet, a Bhágavata-purána 4.2. fejezetében olvashatunk róla. Egy alkalommal az univerzum kiválóságai áldozatra gyűltek össze. Mikor Daksa a gyülekezetbe lépett, mindenki tisztelettel feláll, ám Siva (akit Daksa csupán vejének tartott) ülve maradt. Daksa becsmérelni kezdte Sivát, végül megátkozta őt: az áldozati felajánlásokból a dévák mind részesülnek, ám Siva nem! Hallván ezt Nandísvar, Siva híve emelkedett szólásra, Daksát, és a Daksa szavait némán tűrő bráhmanákat kárhoztatva: lényeglátás híján, anyagi szemmel nézve a világot maguk is materialistává válnak: szülessenek meg hát újra meg újra a szanszára világában! Nandísvar átkára válaszolva átkozta meg Bhrgu Siva híveit: pásandi, azaz hitetlen képmutató az, aki arra tesz fogadalmat, hogy Sivát elégedetté teszi, az ilyen a tan ellenségévé válik!
10. Hallotta ezt Murári, a bráhmanák gyöngye, s így felelt: „Hallgass meg kérlek, s elmondom, miért ette meg az Úr Sivadév ételének maradékát.
11. Mikor Srí Krsna megérkezett, Mahádév áldottnak érezte magát, és vendégeként, nagy örömmel fogadta őt. Hallgasd meg kérlek a másik okot is.
12. A bhakták a legkiválóbb vaisnavaként imádják Mahésvart, ezért az általuk felajánlott ételt dicső, tisztító erejű kegyként kell fogadni.

A Bhágavata-purána nevezi Sivát a legkiválóbb vaisnavának: „A folyók közül, mint a Gangá, az istenek közül, mint Acsjuta, a vaisnavák közül, mint Sambhu éppoly kiváló e purána.” (Bhág. 12.13.16.)
13. Elbuknak azok, kik elkülönülten gondolkodnak Srí Krsnáról és Krsna bhaktáiról. Bhakta képében maga Hari jelent meg, hogy az ilyen viszályt szító embereket oktassa.
14. Az istenek ura, minden lény jóakarója saját viselkedésével tanított, mikor elfogadta a mindenség urának ételmaradékát.
15. Ahol elkülönült szemléletmóddal imádják Siva múrtiját, ott érvényes a bráhmana átka, éppen az egység látásának hiánya miatt.
16. Azonban Harit és Sankarát egységben, a Siva-lingam jelenlétében, osztatlan értelemmel imádva az átok elenyészik,
17. hiszen így csak fokozódik a hívek szeretete Hari, és Sankara iránt is. Ilyen összhangban imádni Sivát kiváló dolog.

Murári két kiváló választ ad Dámódar pandit felvetésére. Az egyik azért szép, mert nagyon személyes: Csaitanja Maháprabhu maga Krsna, s ha ő meglátogatja kedves hívét, Sivát, akkor természetes, hogy vendéglátója gondoskodik a vendégéről. A másik válasz pedig felülemelkedik az „én istenem te istened” típusú kettősségen: Sivát a legkiválóbb vaisnavaként, a szent zarándokhelyek őrzőjeként imádni áldásos tett.
18. A mahápraszádot e szellemben megízlelve az ember elérheti a megszabadulást, felgyógyulhat súlyos betegségéből, és zavartalan jólétet nyer.
19. Ám akik illúziójuk folytán elutasítják a mahápraszádot, ők Hari és Siva ellen is vétkeznek, elvesztik jószerencséjüket, még egészségüket is.
20. Ahol a vaisnavák Srí Siva örök múrtiját azért imádják megkülönböztetett tisztelettel, hogy Krsna iránti szeretetük még inkább fokozódjék,
21. ott nem merül fel kétely az ételmaradék elfogadásával kapcsolatban. Ó, bráhmana, az ilyen odaadás bizony áldásos minden lény számára.

2011. március 5., szombat

minden tiszta?


Akivel már megesett, hogy a gyermeke nagy komolyan megmagyarázta neki, miért is rosszalkodik, az bizonyosan örömmel emlékezik majd erre a kis történetre, mely Kavi-karnapúra Csaitanja Maháprabhuról írott könyvének második fejezetéből való:

upary upary āhita-bhāṇḍa-saṁhatau
sugarhitocchiṣṭa-visarjana-sthale |
jagāma mātuḥ purato mahāprabhuḥ
prakāśayan jñāna-parām sa vijñatām ||70||

(A gyermek) Maháprabhu a tisztátalan szemétlerakó kellős közepén felmászott a kidobott edényhalom tetejére, s onnan tárta fel édesanyjának a gjána tanait.

A bráhmana családokban a felajánlott ételt mindig új agyagedényben készítették, s a használt edényeket kidobták. Ezek az edények nem voltak kiégetve, ezért a nedvesség hatására hamar szétmállottak. Ennek az edényhalomnak a tetejére mászott fel a kis Nimái.

vilokya tatrātyaśuci-sthale gataṁ
sutaṁ śacī prāha bhayākula-kramam |
jahīhi tātāśuci-deśa-saṁsthitiṁ
mamāṅkam āgaccha vidhāya śuddhatām ||71||

Látván, hogy fia milyen tisztátalan helyen van, Sacsí izgatottan rákiáltott: Gyere csak le onnan, kedvesem, hagyd ott azt a piszkos helyet! Ülj gyorsan az ölembe, hadd tisztogassalak meg!

niśamya mātur vacanaṁ mahāprabhur
nyarūpayat sac-cid-acit-svarūpatām |
avehi mātar vacanaṁ mamedṛśaṁ
jahi bhramaṁ cetasi vibhramākule ||72||

Meghallgatva édesanyja szavait, Maháprabhu végiggondolta a lélek és anyag, a tudatos és tudattalan létező természetét, majd így felelt: Kedves anyám, fontold meg jól, amit most mondok, s hagyd el a tévedést, mi úrrá lett zavarodott szívedben.

idaṁ hi viśvaṁ sacarācaraṁ tu yad
vilokyate tad bhrama eva kevalam |
pavitratā vāpy apavitratāpi vā
kathaṁ bhaved amba vicitram eva tat ||73||

Ez a mindenség a mozgó és mozdulatlan lényekkel együtt, minden amit csak látsz, bizony az mind csak illúzió. Hogyan is lehetne akkor tisztaság, vagy tisztátalanság? Kedves anyám, mily különös, amit mondasz!

yato hy anānātva ihaitad ātmano
ghaṭeta naivedam ahaṁ mamety api |
sa eka ātmaiva sadāvaśiṣyate
tad anyad etat sakalaṁ hi vibhramaḥ ||74||

Ezért van az, hogy e világban nincs sokféleség. Ez az átman miatt lehetséges. Bizony, nincs „én” és „enyém”, csak ő van egyedül, az átman, s ő is marad meg mindig. Minden más csupán csak illúzió.

idaṁ hi yad vā sura-martya-rakṣasāṁ
tanūṣu sarvāsu vasanti pañca te |
kṣitir jalaṁ vyomam aho marut tatas
tad-ātmakaṁ sarvam abhinnam eva hi ||75||

Továbbá e világban a félistenek, az emberek és a démonok testeiben is mind csupán öt dolog létezik: a föld, a víz, az éter, a tűz és a levegő elemei. Minden ezekből áll, így nem különböznek egymástól.

ataḥ pavitraṁ sakalaṁ hi vastuto
na cāpavitraṁ kiyad apy ado bhuvi |
itthaṁ vadantaṁ tam udāradhīḥ śacī
dadhāra sā pāṇi-yugena satvarā ||76||

Ezért valójában ez a mindenség teljességgel tiszta, nincs a földön semmi tisztátalanság!
E szavak hallatán az éleseszű Sacsí sietve megragadta kisfiát…

… s alaposan megfürdette a Gangesz vizében.

A történet többféle változatban ismeretes. Krsnadász Kavirádzs gószvámí éppen csak megemlíti a Csaitanja-csaritámrtában (1.14.75.), Sríla Prabhupád magyarázatában pedig Bhaktivinód Thákurt idézi: „Az Úr így szólt: Anyám! Valamit tisztának, valami mást pedig tisztátalannak tekinteni kétségtelenül csupán e világi érzelem, melynek semmi valóságos alapja nincs. Az Úr Visnunak főztél ezekben az edényekben, s Neki ajánlottad fel az ételeket bennük. Hogyan lehetnének hát érinthetetlenek? Mindent, ami kapcsolatban áll Visnuval, Visnu energiája kiterjedésének kell tekintenünk. Visnu, a Felsőlélek örök és szennyezetlen. Hogyan mondhatnánk ezekről az edényekről, hogy tiszták vagy szennyezettek?”

Bhaktivinód Thákur kommentárjának forrása Vrndávan dász Thákur Csaitanja-bhágavatája aki így ír: „Kedves anyám, a tisztaság és tisztátalanság fogalma csupán a képzelet szüleménye. Fontold meg kérlek, vajon mi hiba lehetne a Teremtőben? Még ha valamit általában tisztátalannak is tartanak a védák és az emberek, tisztátalan maradhat-e, miután megérintettem? Tény, hogy ezek az edények tiszták, hiszen az úr Visnunak főztél bennük. Így sohasem lehetnek tisztátalanok, sőt, megtisztítják azt a helyet is, amivel érintkezésbe kerülnek. Ezért én sohasem lehetek közönséges helyen. Érintésem mindent megtisztít.”

Lócsan dász Thákur is elmeséli a történetet, a Csaitanja-mangalában így idézi fel a kis Nimái szavait: „Kedves anyám, ezen elvek ismerete nélkül az egész világ a romlás szélére jutott. Nincs semmi más széles e világban, minden csakis az öt alapelemből áll, a földből, vízből, tűzből, levegőből s az éterből.” S mert édesanyja megszidta őt rosszalkodása miatt, így folytatta: „Minden dharma leglényege pedig az úr Krsna szolgálata, mert Krsna a legfelsőbb úr mindenek felett.”

Murári Gupta elbeszélése szerint Maháprabhu az avadhúta Dattátréja hangulatában így szólt édesanyjához: „A tisztaság és tisztátalanság fogalma csupán a képzelet szüleménye. E világban minden a földként, vízként, tűzként, levegőként s éterként ismeretes, s a kettősségek nélküli Egy lótuszlábának kiterjedése. Hidd el, kedves anyám, itt minden Hari könyörületének óceánja!”

Minden tiszta? Az advaita filozófia szerint csak a brahman létező, a világ illúzió. Ebből a megközelítésből tekintve nem beszélhetünk tisztáról és tisztátalanról. A történet Kavi-karnapúra elbeszélésében megközelíthető ebből a nézőpontból is: Nimái így játszik. Murári Gupta (ő Navadvípban élt, s ismerte a gyermek Nimáit is) egyértelművé teszi Maháprabhu szavait: nincs különbség, hiszen a világon minden Hari kegyéből létezik, minden az ő lótuszlábának kiterjedése, s ő felette áll a világi kettősségeknek.
Sacsí anya azonban asszonyi józansággal véget vet a töprengésnek: indulás mosakodni!

2010. január 16., szombat

a szerzetesi életrend megszentelése


Ötszáz évvel ezelőtt választotta Nimái pandit a szerzetesi életrendet. Murári Gupta így számol be az avatási ceremóniáról a Kṛṣṇa-Caitanya-caritāmṛta (Krsna-Csaitanja nektári életútja) 3.2. fejezetében:

sannyāśāśrama-pāvanam
A szerzetesi életrend megszentelése

nṛtyāvasāne bhagavān ruroda
premṇā hareḥ so’pi vibhinna-dhairyaḥ |
dṛṣṭvā tadā tatra samāgatā vai
rudanti te prema-jalāvilākṣāḥ ||1||

A tánc végeztével az Úr zokogni kezdett. Túláradó szeretete teljesen elsöpörte higgadtságát.
Az összegyűltek látván ezt, szintén az istenszeretet könnyeit hullatták.

tataḥ samutthāya hariḥ sagadgada-
svareṇa tān prāha samāgatān janān |
māṁ tāta mātaś ca vidhehi sāmprataṁ
śubhāśiṣo yena hari-smṛtiḥ syāt ||2||

Majd Hari felállt, s elcsukló hangon így szólt az összesereglett tömeghez:
„Ó, atyáim és anyáim, kérlek adjátok most nekem áldásaitokat, hogy mindig emlékezhessem az Úr Harira!”

śrutvābhilajjākulitā vivastrā
gatās tatas te prarudantam eva |
śrī-kṛṣṇa-premā-paripūrṇa-dehā
babhūvuḥ sad-bhakti-rasena pūrṇāḥ ||3||

E szavak hallatán (az embereket) elöntötte a szégyen, s úgy felzaklatták őket (az Úr szavai), hogy ők is leplezetlenül sírtak.
Testük csordultig telt a Srí Krsna iránti rajongással, s elárasztották őket az istenszeretet ízeinek hullámai.

tān śāntvayitvā nija-darśanāmṛtaiḥ
sa gauracandro bhagavān jagāma |
guror nivāsaṁ saha vaiṣṇavāgraiḥ
śrī-keśavākhyasya mahānubhāvaḥ ||4||

Önnön látványának ambróziájával megbékítette őket, majd a magasztos Úr, Gauracsandra
a legkiválóbb vaisnavák társaságában guruja, Srí Késava kunyhójához lépett.

natvā guroḥ pāda-yugaṁ nivāsaṁ
tasmin sa cakre karuṇāmbudhir hariḥ |
śrī-rāma-nārāyaṇa-nāma-maṅgalaṁ
gāyan guṇān prema-vibhinna-dhairyaḥ ||5||

Hari, a könyörület óceánja meghajolt guruja lábai előtt, majd letelepedett előtte.
Srí Ráma és Nárájan áldásos neveit és tulajdonságait dalolta, miközben tébolyulttá tette a rajongó szeretet.

tathāparāhne nṛ-harer avāptyai
nyāsokta-karmāṇi cakāra śuddhaḥ |
ācārya-ratno bhagavāṁś cakāra
kṛṣṇasya pūjāṁ vidhivad vidhi-jñaḥ ||6||

Délutánra járt az idő, mikor a makulátlan és tiszteletreméltó Ácsárjaratna (Csandrasékhara Ácsárja), a ceremóniák jó ismerője elvégezte Hari szerzetesi rendbe lépéséhez szükséges rítusokat. Krsnát imádta az előírások szerint.

tataḥ samīpaṁ sa guror hitārthī
gatvāvadat karṇa-samīpa īśaḥ |
svapne mayā mantra-varo hi labdhaḥ
śṛṇuṣva tat kiṁ tava sammataṁ syāt ||7||

Majd az Úr, a legfőbb jóakaró gurujához lépett s e szavakat súgta a fülébe:
„Álmomban kaptam egy nagyszerű mantrát. Hallgasd meg kérlek, s (mondd el róla) a véleményed!”

vāra-trayaṁ tac-chravaṇāntikaṁ svayaṁ
provāca nyāsokta-manuṁ viśuddham |
śrutvāvadat so’pi harer idaṁ syāt
sannyāsa-mantraṁ paramaṁ pavitram ||8||

Ő maga súgta háromszor is a fülébe e tökéletes szannjász-mantrát.
Miután meghallgatta, (Késava így felelt): „Bizony, Hari e szannjász-mantrája a legszentebb!”

vyājena dīkṣāṁ gurave sa dattvā
lokaika-nātho gurur avyayātmā |
guro dadasvādya manīṣitaṁ me
sannyāsam ity āha puṭañjaliḥ prabhuḥ ||9||

Ilyen csellel adott gurujának avatást ő, ki örökkön örökké a világok egyeduralkodója és mestere.
„Kedves tanítóm, még ma töltsd be vágyam, s add meg nékem a szannjászt!” – kérlelte az Úr összetett kézzel.

tataḥ śubhe saṅkramane raveḥ kṣaṇe
kumbhaṁ prayāti makarān manīṣī |
sannyāsa-mantraṁ pradadau mahātmā
śrī-keśavākhyo haraye vidhāna-vit ||10||

Az áldásos pillanatban, mikor a Nap a Bakból a Vízöntőbe lépett, a bölcs
Srí Késava, a nagy lélek, a szertartások tudója átadta Harinak a szannjász-mantrát.

A Makara (cápa) a Bak csillagkép, a Kumbha (korsó) a Vízöntő csillagkép neve.

tatah sa-romañcita-deha-yaṣṭir
ānanda-netrāmbubhir ārdra-vakṣā |
sannyasta evāham iti svayaṁ hariḥ
sa-gadgada-vākyam uvāca devaḥ ||11||

Testének szőrszálai az égnek meredtek, az örömkönnyek áztatták mellkasát.
„Mindenről lemondtam!” szólt elcsukló hangon Hari, az Úr.

A szövegben svayam szó arra utal, hogy spontán, saját elhatározásából szólt.

gacchantam ālokya hariṁ guruḥ svayaṁ
daṇḍaṁ sa-celaṁ tvarayā dadau kare |
bho bho gṛhāṇeti vadan guror vacaḥ
śrutvā gṛhītvā guru-bhakti-lampaṭaḥ ||12||

Látva, hogy Hari útnak ered, guruja a dandát s a szerzetesi öltözéket is gyorsan átadta neki.
„Uram, uram, fogd ezt is!” – szólt a guru. Szavait hallván átvette őket, majd a tanítója kedvére téve

guror nideśaṁ bahu-manyamānas
tatrāvasat tad-divasaṁ jitāriḥ |
rātrau vasan kīrtanam āśu cakre
nṛtyaṁ ca tasmin guruṇā samaṁ prabhuḥ ||13||

aznap még ott maradt az ellenségei fölött győzedelmeskedő Úr, ki nagyra becsülte guruja utasítását.
Éjjel pedig mesterével együtt az Úr hirtelen énekelni és táncolni kezdett.

guru-bhakti-lampaṭaḥ – a guru-szeretetet sóvárgó, azaz aki tanítója iránti szeretet után vágyakozik
jitāriḥ – az ellenségeit (āri) legyőző (jita) utalhat a szenvedélyeket megfékezőre is

nanarta tasmin jagatāṁ guror guruḥ
kṛṣṇena sārdhaṁ mahatā sukhena |
ānanda-pūrṇas tu punaḥ sa mene
brāhmaṁ sukhaṁ tucchataraṁ mahātmā ||14||

Ott táncolt nagy boldogan a mindenség mesterének guruja Krsnával.
A gyönyörrel töltekezve e nagy lélek brahmanból származó boldogságot immáron jelentéktelennek vélte.

Késava Bháratí advaita szerzetes volt, ám most ő maga is vaisnava lett.

nṛtyāvasāne harim abravīt sa
ko’pīha me daṇḍam imaṁ karāgrāt |
ākṛṣya māṁ prāha bhuja-dvayena
spṛṣṭvā svayaṁ tvaṁ naṭanaṁ kuruṣva ||15||

A tánc végeztével így szólt Harihoz: „Vajon ki vette el ujjaim közül e dandát?
(Ki vagy te, hogy) két karoddal magaddal víve érintéseddel táncra perdítesz?

tato’ham ānanda-paripluto mudā
praviśya nṛtyaṁ kṛtavān suvihvalaḥ |
śrutvā vacas tasya suvismitās te
sa vaiṣṇavāḥ prema-vibhinna-dhairyāḥ ||16||

S én pedig a gyönyör óceánjában alámerülve, megmámorosodva, magamról megfeledkezve táncolni kezdek?”
E szavak hallatán a vaisnavák mind nagyon meglepődtek, s úrrá lett rajtuk a szeretet.

prema-vibhinna-dhairyāḥ – szeretet által megtört nyugalmúak (miként az 1. és 5. versekben is)

śrutvā guror vākyam analpam arthavan
nanarta tasmin svajanair anuvrataḥ |
harṣeṇa yukto mahatā mahātmā
svayaṁ hariḥ svātma-rato guṇāśrayaḥ ||17||

Guruja fontos és jelentőségteljes szavait hallva hívei és követői körében ismét táncolni kezdett
Hari, a nagy lélek, az isteni tulajdonságok tárháza, ki elégedett önmagában, ám most túláradó örömöt érzett.

sa bhāratī prema-pariplutātmā
kamaṇḍaluṁ daṇḍam apīha dūre |
kṣiptvā nanarta prabhuṇā samaṁ vai
sannyāsa-dharmasya pavitra-hetunā ||18||

És az a szeretet óceánjában elmerült Bháratí a vizesedényt és a dandát messze
hajítva együtt táncolt az Úrral, hogy megszenteljék a szannjász-dharmát.

iti svayaṁ yad bhagavat-kṛtaṁ śubhaṁ
sannyāsam ānanda-karaṁ dvi-janmanām |
śṛṇoti yas tasya bhaved vimuktir
labhec ca tat tan manasā yad icchati ||19||

Aki meghallgatja ezt az áldásos, a kétszerszületettek szívét megdobogtató (elbeszélést) arról, hogy a magasztos Úr miként lépett a szannjásza rendbe,
övé lesz az üdvösség, s elérheti azt, amire csak szívében vágyakozik.

2009. október 22., csütörtök

Dzsagannáth


nīlādrau śaṅkha-madhye śata-dala-kamale ratna-siṁhāsana-sthaṁ
sarvālaṅkāra-yuktaṁ nava-ghana-ruciraṁ saṁsthitaṁ cāgrajena |
bhadrāyā vāma-bhāge ratha-caraṇa-yutaṁ brahma-rudrādi-vandyaṁ
vedānāṁ sāram ekaṁ sakala-guṇa-mayaṁ brahma pūrṇaṁ smarāmi ||

nīla-adrau –
a kék hegyen; śaṅkha-madhye – a kagylókürt közepén; śata-dala-kamale – a százlevelű lótuszon; ratna-siṁha-āsana-stham – az ékszeres oroszlán-trónuson állóra; sarva-alaṅkāra-yuktam – minden ékességgel felszereltre; nava-ghana-ruciram – friss fellegként tündöklőre; saṁsthitam – együtt lévőre; ca – és; agra-jena – bátyjával („korábban születettel”); bhadrāyāḥ – Bhadráé; vāma-bhāge – bal oldalán; ratha-caraṇa-yutam – a szekér-kerékkel („lábbal”) kísértre; brahma-rudra-ādi-vandyam – Brahmá és Rudra vezette (istenségek) által imádottra; vedānām sāram – a védák esszenciájára; ekam – az Egyre; sakala-guṇa-mayam – a minden (jó)tulajdonsággal telire; brahma – Brahmanra; pūrṇam – teljesre; smarāmi – emlékezem;

A Níla („kék”) hegyen a kagylókürt közepén lakozik az Úr. A százlevelű lótuszon, az ékkövekkel kirakott oroszlán-trónuson foglal helyet. Teste friss esőfellegként tündököl, s káprázatos ékességek díszítik. Bátyja és Szubhadrá társaságában él, s a Szudarsan-csakra kíséri őt mindig. Őrá emlékezem, kit a Brahmá és Rudra vezette félistenek imádnak, a védák esszenciájára, az Egyetlenre, a minden jótulajdonsággal teljes Brahmanra, a Tökéletesre.

A kagylókürt Puri városát jelenti, melynek alaprajza olyan kagylókürtre emlékeztet melynek a jobb oldalán van a nyílása. E kagylókürt szívében van Dzsagannáth temploma.
A verset Murári Gupta Csaitanja-életrajzában, a Krsna-Csaitanja-csaritámrtában (4.21.5.) találtam, versmértéke: sragdharā (virágfüzéres): – – – – υ – – / υ υ υ υ υ υ – / – υ – – υ – υ

2009. július 19., vasárnap

látogatóban Sivánál

Lingarádzs templomának tornya, Bhuvanésvarban
Csaitanja Maháprabhu szerzetesi fogadalomtétele után Puriba indult. A bhakták természetesen elkísérték útján. Katakát elhagyva megérkeztek Bhuvanésvarba, ahol Maháprabhu felkereste Siva templomát. Murári Gupta a
Kṛṣṇa-Caitanya-caritāmṛta (Krsna-Csaitanja nektári életútja) című könyvében a harmadik fejezet nyolcadik részében így számol be a látogatásról:

1. A bráhmanák fejedelme aztán továbbment, s idővel megérkezett Ekámraksétrára, ahol a hegyek királyán (a Kailásza hegyen) Girísa („Hegy-úr”, Siva) lakozik a Himalája leánya (Párvatí) társaságában, a világtájak oltalmazóitól körülvéve.
2. Hirtelen megpillantotta Siva szépségesen tündöklő templomának lobogó zászlaját, a hófödte hegycsúcsként magasodó torony tetején.

A torony jelzője a szanszkrt versben sudhāvaliptam, azaz „nektárral megkent”. Ez jelenthet nektárral felkentet, megszenteltet is, de utalhat arra is, hogy a bhakták este érkeztek Ekámraksétrára, s a tornyokat a Hold fénye világította meg. A Hold a nektár forrása, így a holdsugár is a nektár kiáradása.

3. Az úr a földre borulva ajánlotta hódolatát a Siva hajlékát jelző csodás toronynak, ormán a zászlóval, mely a szélbven lobogva a mennyei Gangesz játékos hullámának tűnt.
4. Majd boldogan Purári (Siva) városába sietett, hogy láthassa Ísvarát (Sivát). Sok szentélyben milliónyi Siva-lingam élt a városban, közöttük Visvésvara („a mindenség ura”) volt a legfőbb.

Siva egyik neve Purári („a városok elpusztója”) vagy Tripurári („a három város végzete”), mert egy alkalommal az aszurák három városát pusztította el. A történetet a Bhágavata-purána 7.10.54-69. versei is elbeszélik.

5. Szentélyek sokasága, kapuk, tündöklő zászlók, tornyok pompáztak e helyen, s az emberek is gyöngyökkel ékesek és bódító illatfelhőbe burkolódzók voltak, mintha csak Indra helyzetét próbálták volna elérni.
6. A szent zarándokhelyek legfontosabbja Manikarniká, ahová mind a négy világkorszakban mentek a jógík, hogy nehéz gyakorlataikat végezve gyorsan megszabaduljanak a testi kötöttségektől, és elérjék az üdvösséget.

Maṇikarṇikā eredetileg egy benáreszi zarándokhely neve, ahol a hagyomány szerint Siva füléből egy drágakő (maṇi) fülbevaló (karṇikā) esett ki. E helyen különösképpen áldásos megmerítkezni a Gangesz vizében. Ekámraksétrán többek közt e szent zarándokhelynek is megvan a mása.

7. Ott a Bindu-szaróvar, melyben az istenek legkiválóbbjai cseppenként gyűjtötték össze minden szent zarándokhely vizét. Aki csak megmártózik benne, bűntelenné válik.
8. Kásit elhagyva Mahésa (Siva), a makulátlan hős, a legkiválóbb, ide szólított minden áldásos szent helyet, hogy maga is itt lakjék.
9. Végtelen, isteni boldogságban él itt a tigrisbőrbe öltözött Úr linga formában, Ísvarí (Párvati) társaságában, s a szerzetesek vezérei imádják őt.
10. Testét illatos virágfüzérek borítják, hold-lámpások veszik körül, mrdangák és kagylókürtök hangjára istennők táncolnak körülötte.
11. Hari, a Legfőbb Úr híveivel együtt lépett a nektárfényben tündöklő Purári otthonába, miként a lótuszban született Brahmá jelent meg a nagy Indra ünnepén – Krsna lótuszlábának méhecskéjeként.
12. Meghajtott fejjel üdvözölte a tigrisbőrös istent, és dandavatját ajánlotta. (Srí Hari, aki máskor) csakrát tart kezében, most elcsukló hangon, meg-megborzongva így szólt Girísához:

namo namas te tridaśeśvarāya
bhūtādi-nāthāya mṛḍāya nityam |
gaṅgā-taraṅgotthita-bāla-candra-
cūḍāya gaurī-nayanotsavāya ||13||

namaḥ namaḥ – újra és újra hódolat; te – néked; tri-daśa-īśvarāya – a harminc fő félisten urának; bhūta-ādi-nāthāya – a teremtmények legfőbb („első”) istenének; mṛḍāya – könyörületesnek; nityam – mindig; gaṅgā-taraṅga – a Gangesz hulláma; utthita – felkelt, növekvő; bāla-candra – új-hold („gyermek hold”); cūḍāya – varkocsúnak; gaurī-nayana-utsavāya – Gaurí szeme ünnepének

13. Újra és újra néked hódolok, a harminc fő félisten urának, a teremtmények legfőbb istenének, a könyörületesnek, Gaurí örömünnepének, ki a Gangesz magasra törő hullámait újhold-varkocsán fogja fel.

A Gangesz alászállásának története röviden a következő: Vámana második lépésekor lábujja áttörte az univerzum burkolatát, így jutott az Okozati Óceán vize a mennyei bolygókra. Később Szagara király dédunokája, Bhagíratha invitálta a mennyből a Gangeszt a Földre. Az alázúduló vizet Siva a fején fogta fel, majd Bhagíratha őseinek hamvaihoz vezette a folyót, akik így megtisztulhattak. (Bhágavata-purána 9.8-9. fejezetek) Siva aszkétamód viseli a haját, összetapadt fürtjeit a feje tetején kontyba köti, s e hajcsomót a holdsarló ékesíti.
A fohász versei 11 szótagú pádákból állnak, s upajāti versmértékben íródtak.

sutapta-cāmīkara-candra-nīla-
padma-pravālāmbuda-kānti-vastraiḥ |
sunṛtya-raṅgeṣṭa-vara-pradāya
kaivalya-nāthāya vṛṣa-dhvajāya ||14||

sutapta-cāmīkara-candra – olvadt arany hold; nīla-padma – kék lótusz; pravāla-ambuda – friss felhő; kānti – tündöklés; vastraiḥ – öltözékeivel; su-nṛtya-raṅga – szépséges tánc; iṣṭa-vara-pradāya – vágyott áldást adományozó; kaivalya-nāthāya – az üdvösség (mint az anyagtól való elkülönülés) urának; vṛṣa-dhvajāya – bika-zászlósnak

14. Néked hódolok, ki olyan vagy, akár az olvadt arany fényében tündöklő Hold, ruhád színe pedig a kék lótusz s a gyülekező esőfelleg színére emlékeztet. Pompás táncoddal minden áldást megadsz a vágyakozóknak, ó, bika-zászlós, üdvösség ura!

Siva tánca a világegyetem örök mozgásának jelképe (mely minden anyagi boldogságot megad az erre vágyakozó híveinek), tāṇḍava nevezetű tánca azonban a mindenség pusztulását jelenti. Az univerzum megsemmisítése egyfelől Sivának a teremtő-fenntartó-visszarendező hármasban betöltött pusztító szerepére utal, másfelől az üdvösséget elérő híveinek ez a látszatvilág pusztulása, az illúziótól való megszabadulás.
Siva hátasállata Nandi („a boldog”) nevezetű bika.

sudhāṁśu-sūryāgni-vilocanena
tamo-bhide te jagataḥ śivāya |
sahasra-śubhrāṁśu-sahasra-raśmi-
sahasra-sañjittvara-tejase’stu ||15||

sudhā-aṁśu – nektár-sugaras (a Hold neve); sūrya – Nap; agni – tűz; vilocanena – szemmel; tamo-bhide – sötétséget eloszlatónak; te – neked; jagataḥ śivāya – a világ áldásának; sahasra-śubhra-aṁśu – ezernyi fehér sugaras; sahasra-raśmi – ezernyi fénysugaras; sahasra-sañjit-tvara-tejase – ezernyi győzedelmes nagy („gyors”) fényűnek; astu – legyen

15. Néked hódolok, a világ áldásának, ki három szemeddel, a Holddal, a Nappal és a tűzzel oszlatod szét a sötétséget, az ezernyi fehér (hold)sugárral, az ezernyi fénysugárral, s az ezernyi mindent legyőző, tündöklő ragyogással!


A háromszemű (tryambaka) Siva harmadik szeme misztikus tüzet áraszt, ezzel perzseli halálra ellenfeleit. Ugyanakkor a szemeiből áradó fénysugarak szétoszlatják a tudatlanság sötétjét.

nāgeśa-ratnojjvala-vigrahāya
śārdūla-carmāṁśuka-divya-tejase |
sahasra-patropari saṁsthitāya
varāṅgadāmukta-bhuja-dvayāya ||16||

nāga-īśa-ratna-ujjvala-vigrahāya – a kígyók ura ékkövekkel pompázó formájának; śārdūla-carma-aṁśuka-divya-tejase – tigris-bőr ruhájú isteni hősnek; sahasra-patra-upari saṁsthitāya – ezer levélen állónak; vara-aṅgada-āmukta – a legkiválóbb ékszereket viselt; bhuja – kar; dvayāya – kettőnek (két karúnak)

16. Néked hódolok, a kígyók ékkövekkel pompás testű urának, a tigrisbőr-ruhás isteni hősnek, az ezerlevelű (lótuszon) állónak, ki a legkáprázatosabb ékszereket viseli karjain!

Sivát általában három kígyó társaságában ábrázolják, az egyik varkocsában, a másik válla köré, a harmadik dereka köré tekeredik. A vers első pádájának más olvasata: kinek alakja (vigraha) úgy tündököl (ujjvala), akár Ananta-sésa (a kígyók ura, nāgeśa) ékköve (ratna).

sunūpurārañjita-pāda-padma-
kṣarat-sudhā-bhṛtya-sukha-pradāya |
vicitra-ratnaugha-vibhūṣitāya
premānam evādya harau vidhehi ||17||

su-nūpura-ārañjita-pāda-padma-kṣarat-sudhā-bhṛtya-sukha-pradāya – szépséges bokaláncos pirosas láb-lótusztól áradó nektárral szolgáidnak boldogságot adományozónak; vicitra-ratna-ogha-vibhūṣitāya – csodás ékkövek sokaságával ékesítettnek; premānam – szeretetet; eva – bizony; adya – most; harau – Hari iránt; vidhehi – adj!

17. Néked hódolok, csilingelő bokacsengettyűs, ki vöröses lótuszlábaidtól fakadó nektár-áradattal teszed boldoggá szolgáidat, s kit csodás drágakövek sokasága ékesít. Kérlek, áldj meg a Hari iránti tiszta szeretetet adományával!

śrī-rāma govinda mukunda śaure
śrī-kṛṣṇa nārāyaṇa vāsudeva |
ity ādi-nāmāmṛta-pāna-matta-
bhṛṅgādhipāyākhila-duḥkha-hantre ||18||

śrī-rāma – Srí Ráma!; govinda – Góvinda!; mukunda – Mukunda!; śaure – Sauri!; śrī-kṛṣṇa – Srí Krsna!; nārāyaṇa – Nárájan!; vāsudeva – Vászudév!; iti ādi-nāma-āmṛta- pāna-matta-bhṛṅga-adhipāya– az így kezdődő nevek nektárját kortyoló mámoros méhecskék fejedelmének; akhila-duḥkha-hantre – minden szenvedés elpusztítójának

18. Srí Ráma! Góvinda! Mukunda! Sauri! Srí Krsna! Nárájan! Vászudév! Néked hódolok, az e szent nevek nektárját kortyoló mámoros méhecskék fejedelmének, minden szenvedés elpusztítójának!

śrī-nāradādyaiḥ satataṁ sugopya-
jijñāsitāyāśu vara-pradāya |
tebhyo harer bhakti-sukha-pradāya
śivāya sarva-gurave namaḥ ||19||

śrī-nārada-ādyaiḥ – a Srí Nárada vezette (szentek) által; satatam – örökkön; sugopya-jijñāsitāya – nagy titkokat tudatni vágyónak; āśu – gyorsan; vara-pradāya – kegyet adományozónak; tebhyaḥ – őnékik; hareḥ bhakti-sukha-pradāya – a Hari iránti szeretet boldogsága adományozójának; śivāya – Sivának (az áldásosnak); sarva-gurave – a mindenség tanítójának; namaḥ – hódolat

19. Néked hódolok, kit a Nárada által vezetett bölcsek mindig a bensőséges titkokról faggatnak, s te gyorsan megáldod őket kegyeddel. Hari szeretetének boldogságát árasztod, néked hódolok hát, Sivának, a mindenség tanítójának.

śrī-gaurī-netrotsava-maṅgalāya
tat-prāṇa-nāthāya rasa-pradāya |
sadā samutkaṇṭha-govinda-līlā-
gāna-pravīṇāya namo’stu tubhyam ||20||

śrī-gaurī-netra-utsava-maṅgalāya – Srí Gaurí szemei ünnep-áldásának; tat-prāṇa-nāthāya – az ő élete urának; rasa-pradāya – a lelki ízek adományozójának; sadā – mindig; samutkaṇṭha – epekedő;
govinda-līlā-gāna-pravīṇāya – Góvinda kedvtelései megéneklésében járatosnak; namaḥ – hódolat; astu – legyen; tubhyam – néked

20. Néked hódolok, Srí Gaurí szemei áldásos örömünnepének, szíve urának, a lelki ízek kiárasztójának, ki mestere vagy Góvinda kedvteléseit megéneklő sóvárgó daloknak! Hódolat legyen néked!

21. Aki e csodás fohászt hallja, gyorsan elnyeri a Hari iránti tiszta szeretetet, továbbá tudást és bölcsességet, s aki átéli a benne rejlő érzelmeket is, az soha nem látott erőt, a legfőbb szeretet érheti el.
22. Így fohászkodott hát, s miután Siva szolgái csodás illatú virágfüzérekkel ékesítették transzcendentális testét (Csaitanja) letelepedett a szentély közelében.

A rendelkezésemre álló forrásból itt valószínűleg hiányzik egy szó, Siva szolgáinak jelzője. A vers első két pádája így hangzik: iti (így) stuvantam (fohászkodót) utsukāḥ (a valami után sóvárgók, vmit kedvelők – e szó elől valószínűleg három szótag hiányzik, mely megmondaná, mi után sóvárognak) śivasya bhṛtyā (Siva szolgái) vara-mālya-gandhaiḥ (a legkiválóbb virágfüzér-illatosakkal)…

23. Elfogyasztotta a bhakták által felajánlott ételt, majd boldogan nyugovóra tért. Hajnalban ébredt, s Krsna kevteléseiről énekelve boldogság töltötte el szívét.
24. Ki felolvassa e magasztaló éneket, melyet lótuszszemű urunk a kimagasló személyiséghez, Purárihoz írt, az hamarost elnyeri a tiszta szeretetet, mely még a félistenek s bölcsek seregeinek is elérhetetlennek tűnik.