A Krsna név jelentései - Garga-szanhitá 1.15.

 

A Garga-szanhitá 1.15. fejezete elbeszéli Balarám és Krsna névadó ünnepségének történetét. Garga muni felkereste Nanda hajlékát, és a legnagyobb titokban végezte el az ilyenkor illő rítusokat, s ő adott neveket a két fiúnak. A nevek jelentéseit ekképpen fejtette ki:

 

śrī-garga uvāca
rohiṇī-nandanasyāsya nāmoccaraṁ śṛṇuṣva ca |
ramante yogino hy asmin sarvatra ramatīti vā ||25||
gunaiś ca rāmayan bhaktāṁs tena rāmaṁ viduḥ pare |
garbha-saṅkarṣaṇād asya saṅkarṣaṇa iti smṛtaḥ ||26||
sarvāvaśeṣādyaṁ śeṣaṁ balādhikyād balaṁ viduḥ |
sva-putrasyāpi nāmāni śṛṇu nanda hy atandritaḥ ||27||

Srí Garga szólt:
Halld most, Róhiní fia nevének kibontását:
Benne örvendeznek (ramante) a jógík, s ő mindenben örömét leli (ramati),
jótulajdonságaval a bhatákat megörvendeztető (rāmayan), ezért Ráma néven ismerik.
Mert kihúzták az anyaméhből, ezért neve Szankarsana.
Minden megmaradó közül ő a legelső, ezért Sésa, hatalmas ereje miatt pedig Bala.
Ó, Nanda, halld most saját fiad neveit figyelmesen:

„Róhiní fia nevének kibontását”: szó szerint „Róhiní e fia nevének bejelentését/kihirdetését”.
Szankarsana: Dévakí hetedik gyermekét Jógamájá Dévakí méhéből „áthúzta” Róhiní méhébe – Kansza palotájában úgy vélték, Dévakí elvetélt. A saṅkarṣaṇa szó szerint összehúzást jelent, ezen értelmezés szerint az anyaméhből való áthúzás miatt. A Bhágavata-puránában a név magyarázata: mert egyesíti – azaz összehúzza – (Nanda családját) a Jadukkal (yadūnām apṛthag-bhāvāt, Bhág. 10.8.12.)
A Sésa név jelentése: megmaradó.

sadyaḥ prāṇi-pavitrāṇi jagatāṁ maṅgalāni ca |
ka-kāraḥ kamalā-kānta ṛ-kāro rāma ity api ||28||
ṣa-kāraḥ ṣaḍ-guṇa-patiḥ śvetadvīpa-nivāsa-kṛt |
ṇa-kāro nārasiṁho 'yam a-karo hy akṣaro 'gni-bhuk ||29||
visargau ca tathā hy etau nara-nārāyaṇāv ṛṣī |
sampralīnāś ca ṣaṭ pūrṇā yasmin cchuddhe mahātmani ||30||

Nyomban megtisztítja az élőlényeket, az univerzum (minden) szerencsés lakóját.
Ka, mint kamalā-kānta (a szerencseistennő szeretett férje), ṛ, mint rāma (gyönyör),
ṣa, mint ṣaḍ-guṇa-pati (a hat tulajdonság ura) és śvetadvīpa-nivāsa-kṛt (Svétadvípán lakozó),
ṇa, mint nārasiṁha („Naraszinhás”, Naraszinhaként megjelenő), a, mint akṣara (az örökkévaló) és agni-bhuj (a tűzben-evő),
és viszarga (ḥ), mint a két bölcs, Nara és Nárájana.
E hat teljesség a makulátlan Nagy Lélekben oldódik fel.

Garga muni most a Krsna nevet alkotó hangok értelmezését fejti ki. Minden hanghoz olyan neveket, jelzőket társít, melyek az adott hanggal kezdődnek. A szanszkrtban a mássalhangzókat a rájuk történő hivatkozáskor mindig az a magánhangzó segítségével ejtik ki, ezért a Krsna nevet alkotó első mássalhangzó a ka, a versben utána álló kāra szó hangot jelent.
A hat isteni tulajdonság: a Visnu-purána szerint: „Isteni hatalom (vagy bőség), hősiesség, hírnév, szépség, tudás és függetlenség – e hat a fenség megszámlálása” (6.5.74. aiśvaryasya samagrasya vīryasya yaśasaḥ śriyaḥ | jñāna-vairāgyayoś caiva ṣaṇṇāṁ bhaga itīṅganā ||)
„Tűzben evő” (agni-bhuj): az Úr, akinek az áldozati tűzbe áldoznak.
A Krsna név alanyesetben kṛṣṇaḥ, az utolsó írásjel (ḥ) a viszarga, dévanágarí írásjele két pont egymás alatt – e jel Dharma király ikerfiaira emlékeztet, az önfegyelmezés (tapas) példaképeire.

paripūrṇatame sākṣāt tena kṛṣṇaḥ prakīrtitaḥ |
śuklo raktas tathā pīto varṇo 'syānu-yugaṁ dhṛtaḥ ||31||
dvāparānte kaler ādau bālo 'yaṁ kṛṣṇatāṁ gataḥ |
tasmāt kṛṣṇa iti khyāto nāmnāyaṁ nanda-nandanaḥ ||32||

Maga az Abszolút Igazság, ezért Krsna néven ismert.
A jugák szerint fehér, vörös és sárga színben jelenik meg,
a Dvápara-kor végén, és a Kali-kor kezdetén pedig e fiú sötét színű,
ezért Nanda fiacskáját Krsna néven ismerik.

Abszolút Igazság: a szanszkrt szöveg „egészen legteljesebb” (paripūrṇatama) kifejezését fordítottam így.

vasavaś cendriyāṇīti tad devaś cittam eva hi |
tasmin yas ceṣṭate so 'pi vāsudeva iti smṛtaḥ ||33||

A vaszuk, mint az érzékek, és Déva, mint a tudat –
aki abban működik, azt bizony Vászudévának hívják.

A vasu szó gazdagságot, bőséget, illetve fénysugarat is jelent, ám itt az istenek egy csoportjára, a nyolc vaszura tett utalás. Déva – itt Isten, Úr, a félistenek ura.

vṛṣabhānu-sutā rādhā yā jātā kīrti-mandire |
tasyāḥ patir ayaṁ sākṣāt tena rādhā-patiḥ smṛtaḥ ||34||
paripūrṇatamaḥ sākṣāc chrī-kṛṣṇaḥ bhagavān svayam |
asaṅkhya-brahmāṇḍa-patir goloke dhāmni rājate ||35||

Vrsabhánu leányának, a Kírti házában született Rádhának
férje lesz e fiúcska, ezért Rádhá-pati néven emlegetik majd.
Önmagában teljes, ő Srí Krsna, maga a Legfelsőbb úr,
a megszámlálhatatlan mindenség ura, aki Gólóka nevezetű hajlékán tündököl.

so 'yaṁ tava śiśur jāto bhārāvataraṇāya ca |
kaṁsādīnāṁ vadhārthāya bhaktānāṁ rakṣaṇāya ca ||36||
anantāny asya nāmāni veda-guhyāni bhārata |
līlābhiś ca bhaviṣyanti tat-karmasu na vismayaḥ ||37||

Ez a személy, aki most fiúcskádként megszületett azért jött, hogy a (Föld) terheit,
a Kansza vezette (démonokat) elpusztítsa, és megoltalmazza híveit.
Kimeríthetetlenek az ő nevei, s a védák titkos részét jelentik, Bhárata!
(Csodás) kedvtelései lesznek, ne lepődj majd meg tetteit (látva)!

aho bhāgyaṁ tu te nedaṁ sākṣāc chri-puruṣottamaḥ |
tvad-gṛhe vartamāno 'yaṁ śiśu-rūpaḥ parāt paraḥ ||38||

Ó, felmérhetetlen a jószerencséd! Maga a Legfelsőbb Személy
lakozik a házadban, a Legeslegfelsőbb, egy kisgyermek alakjában!

az illusztráció forrása

Rúpa gószvámí: A Góvardhan felemelése

Rūpa gosvāmī: Śrī Govardhanoddharaṇam

śrī-govardhanoddharaṇāya namaḥ
Hódolat a Góvardhan hegy felemelőjének!

jhamajjham iti varṣati stanita-cakra-vikrīḍayā
vimuṣṭa-ravi-maṇḍale ghana-ghaṭābhir ākhaṇḍale |
rarakṣa dharaṇīdharoddhṛti-paṭuḥ kuṭumbāni yaḥ
sa dārayatu dāruṇaṁ vraja-purandaras te daram ||1||

A hegyemelés mestere, ki felhő-seregével a napkorongot elrabló, s mennydörgés közepette vihart küldő Indrától megoltalmazta háza népét, ő, Vradzsa királya oszlassa szét rettentő félelmed!

A szanszkrt nyelvben Indra neve valamilyen közösség vezetőjét is jelenti. A Purandara (puram-dara, a várost, erődítményt elpusztító) a félistenek harcos királyának, Indrának a neve, ám a vraja-purandara („Vradzsa Indrája”) összetételben már Vradzsa vezetőjének jelzője, aki nem elusztítja (dara)a települést, hanem éppenséggel megoltalmazza azt. Indra másik neve Ākhaṇḍala, mert darabokra (khaṇḍa) zúzza ellenségeit, ám hiába a minden oldalról lesújtó villámok (stanita-cakra, „égzengés-kör”) s az özönvízszerű eső, Krsna mégis felülkerekedik a győzhetetlen Indrán.

mahā-hetu-vādair vidīrṇendra-yāgaṁ
giri-brāhmaṇopāsti-vistīrṇa-rāgam |
sapady eka-yuktīkṛtābhīra-vargaṁ
puro-datta-govardhana-kṣmābhṛd argham ||2||

Ő az, ki logikus érvelésével félbeszakította Indra áldozatát, s mert nagy vonzalmat érez a hegy és a bráhmanák iránt, hamarjában meggyőzte a pásztorokat, s jelenlétükben a Góvardhan hegyet imádta.

A második és huszonhetedik vers közötti rész - a szanszkrt eredetiben - egyetlen hosszan elnyúló mondat, melynek állítmánya a mondat végén, a huszonhetedik versben derül majd ki (őnéki ajánljuk hódolatunkat).
E versek versmértéke a bhujaṅgaprayāta („kígyóként sikló”), mely szintén a hosszan elnyúló Góvardhan-hegyre emlékeztet. A versmértékek is jelentéssel bírnak: a föld-lényegű (pṛthivī, 1. strófa), hosszan elnyúló (2-27. strófák) Góvardhant ünnepeljük (a 28. strófa sragdharā, azaz „virágfüzéres” versmértékű).

priyā-śaṁsinībhir dalottaṁsinībhir
virājat-paṭābhiḥ kumārī-ghaṭābhiḥ |
stavadbhiḥ kumārair api sphāra-tāraiḥ
saha vyākirantaṁ prasūnair dharaṁ tam ||3||

Virágszirom fejdíszes, ragyogó ruhákba öltözött fejőslánykák dicsérték kedves szavakkal, s a pásztorfiúk is őt magasztalták, ki virágokat hintett szét a hegyen.

giri-sthūla-dehena bhuktopahāraṁ
vara-śreṇi-santoṣitābhīra-dāram |
samuttuṅga-śṛṅgāvalī-baddha-cailaṁ
kramāt prīyamāṇaṁ parikramya śailam ||4||

Hegynyi nagy testben megette a néki felajánlott ételeket, s megörvendeztették a pásztorok feleségeinek ajándékai, kik a csúcsaira kötött zászlócskákkal díszítették fel Góvardhant, s ahogy körbejárták a hegyet, lépésről lépésre egyre nagyobb elégedettség töltötte el szívét.

makha-dhvaṁsa-saṁrambhataḥ svarga-nāthe
samantāt kilārabdha-goṣṭha-pramāthe |
muhur varṣati cchanna-dik-cakravāle
sadambholi-nirghoṣam ambhoda-jāle ||5||

Meghiúsult áldozata feletti haragjában a mennyek királya Vradzsa népének teljes elpusztításába kezdett. Amint megjelent hatalmas égzengéssel, cikázó villámokkal felhő-seregei élén, a látóhatárt szakadatlan esővel borította el.

muhur vṛṣṭi-khinnāṁ paritrāsabhinnāṁ
vrajeśa-pradhānāṁ tatiṁ vallavānām |
vilokyāpta-śītāṁ gavālīṁ ca bhītāṁ
kṛpābhiḥ samunnaṁ suhṛt-prema-nunnam ||6||

Látva az állandó esőtől szenvedő, félelemtől megtört pásztorokat és a didergő, riadt teheneket, barátai iránti szeretetétől hajtva…

tataḥ savya-hastena hastīndra-khelaṁ
samuddhṛtya govardhanaṁ sāvahelam |
adabhraṁ tam abhraṁlihaṁ śaila-rājaṁ
mudā bibhrataṁ vibhramaj-jantu-bhājam ||7||

…bal kezével oly könnyedén emelte fel a Góvardhan hegyet, mintha csak az elefántkirály játszana, s örömmel tartotta a magasban a hatalmas, felhőket nyaldosó hegykirályt. Vradzsa lakosainak ijedtségét látva pedig így szólt:

praviṣṭāsi mātaḥ kathaṁ śoka-bhāre
paribhrājamāne sute mayy udāre |
abhūvan bhavanto vinaṣṭopasargā
na citte vidhatta bhramaṁ bandhu-vargāḥ ||8||

„Ó, anyám, miért merülsz el a bánat tengerében, hiszen fiad nemes és tündöklő! Kedves barátaim, megszűntek már a bajok, ne legyen szívetekben zavarodottság!

hatā tāvadītir vidheyā na bhītiḥ
kṛteyaṁ viśālā mayā śaila-śālā |
tad asyāṁ praharṣād avajñāta-varṣā
vihasyāmareśaṁ kurudhvaṁ praveśam ||9||

Ne féljetek, hiszen valóban elhárítottam ezt a szerencsétlenséget, gyertek csak ide a hegy alá, e hatalmas csarnokba, s vegyétek boldogan semmibe az esőt, kinevetve a halhatatlanok királyát!”

iti svairam āśvāsitair gopa-vṛndaiḥ
parānanda-sandīpitāsyāravindaiḥ |
girer gartam āsādya harmyopamānaṁ
cireṇātihṛṣṭaiḥ pariṣṭūyamānam ||10||

Kedvesen így bátorította a pásztorokat, kiknek lótusz-arcán földöntúli boldogság áradt szét, mikor beléptek a hegy alatti pompás palotába, s örömükben hosszasan magasztalták őt.

girīndraṁ guruṁ komale pañca-śākhe
kathaṁ hanta dhatte sakhā te viśākhe |
purastād amuṁ prekṣya hā cintayedaṁ
muhur māmakīnaṁ mano yāti bhedam ||11||

„Ó Visákhám, miképp is tarthatja barátod lágy ujjai közt a hegyek e súlyos királyát? Jaj nekem! Látván ezt meghasad a szívem az aggodalomtól!

stanadbhiḥ kaṭhore ghanair dhvānta-ghore
bhramad-vāta-māle hatāśe’tra kāle |
ghana-sparśi-kūṭaṁ vahann anna-kūṭaṁ
kathaṁ syān na kāntaḥ sarojākṣi tāntaḥ ||12||

E kegyetlen villámokkal terhes, sötét és félelmetes fellegekkel támadó szélviharban, melyben reményvesztetten semmit sem látni, hogy nem fárad el az én kedvesem azt a felhőket-érintő hegyet tartva, mely éppen most ette meg a tengernyi felajánlott ételt?

Az āśā szó nem csak irányt, hanem reményt, kilátást is jelent. A hatalmas szélvihar így nem csak fizikai értelemben csökkenti a látótávolságot, hanem a reményeket, a szebb jövő kilátását is elpusztítja.

na tiṣṭhanti goṣṭhe kaṭhorāṅga-daṇḍāḥ
kiyanto’tra gopāḥ samantāt pracaṇḍāḥ |
śirīṣa-prasūnāvalī-saukumārye
dhṛtvā dhūr iyaṁ bhūrir asmin kim ārye ||13||

Nemes hölgy, hát nincsenek itt Vradzsában erős pásztorbotok és izmos pásztorok? Miért e selyemakácvirág-halom lágyságú kéznek kell tartania ezt az ingatag hegyet?

gire tāta govardhana prārthaneyaṁ
vapuḥ sthūlanālīlaghiṣṭhaṁ vidheyam |
bhavantaṁ yathā dhārayann eṣa haste
na dhatte śramaṁ maṅgalātman namas te ||14||

Hegy atyám, Góvardhan! Halld fohászom: add, hogy tested könnyebb legyen a lótuszvirágnál, ne szenvedjen fáradtságot ő, ki téged kezében tart! Hódolat néked, te áldásos természetű!

bhramat-kuntalāntaṁ smita-dyotakāntaṁ
lasad-gaṇḍa-śobhaṁ kṛtāśeṣa-lobham |
sphuran-netra-lāsyaṁ murāres tvam āsyaṁ
varākūṭa-śāli sphuṭaṁ lokayālīḥ ||15||

Drága barátnőm, nézd csak Murári tündöklő arcát, mely körül hajfürtjei játszanak a szélben, sugárzó szépségű mosolyát, sóvárgó szeme táncolását – ő mindig a legjobbat akarja nekünk!”

A vara szó jelentheti a legjobbat, legkiválóbbat, de kérőt, udvarlót, vőlegényt is. A legjobb szándék így lehet udvarló szándék is.

nipīyeti rādhā-latā-vāṅ-marandaṁ
vara-prema-saurabhya-pūrād amandam |
dadhānaṁ madaṁ bhṛṅgavat-tuṅga-kūjaṁ
varāṅgī-calāpāṅga-bhaṅgāpta-pūjam ||16||

Hangosan zümmögő méhecskeként így kortyolta a karcsú Rádhá szavainak mámorító nektárját, a tiszta szerelem illatos, végtelen árját, s örvendezett e páratlan szépség nyugtalan oldalpillantásainak.

kathaṁ nāma dadhyāt kṣudhākṣāma-tundaḥ
śiśur me gariṣṭhaṁ girīndraṁ mukundaḥ |
tad etasya tuṇḍe haṭhād arpayāraṁ
vrajādhīśa dadhnācitaṁ khaṇḍa-sāram ||17||

„Vajon hogy bírja el az én kis Mukundám ezt a súlyos hegyet? Kilátszanak a bordái az éhségtől! Ó, Vradzsa ura, dugj gyorsan a szájába egy kis joghurtos cukrot!

mahā-bhāra-niṣṭhe sthite te kaniṣṭhe
labhe vatsa nīlāmbaroddāma-pīḍām |
avaṣṭabhya sattvaṁ tad asmai bala tvaṁ
dadasvāvilambaṁ sva-hastāvalambam ||18||

Kedves fiam, Nílámbar, belesajdul a szívem, ahogy öcsédet e nehéz teher alatt látom, segíts neki Bala, add gyorsan kezed erejét!”

A Bala név erőt jelent. Jasódá így sürgeti Balarámot: segítsd fiam öcsédet természetes vonásoddal, az erőddel. A Nílámbar név jelentése: kékruhás.

iti snigdha-varṇāṁ samākarṇayantaṁ
giraṁ mātur enāṁ ca nirvarṇayantam |
kaniṣṭhāṅgulī-śṛṅga-vinyasta-gotraṁ
pariprīṇita-vyagra-gopāla-gotram ||19||

Így hallotta anyja érte aggódó szerető szavait. Mikor a megrettent pásztorok látták, hogy a hegy szilárdan áll kisujja végén, lassacskán megnyugodtak.

A gotra szó jelent tehénkarámot, istállót is, illetve ernyőt is, így a harmadik pádában Krsna kisujjára emelt Góvardhanra háromszorosan is vonatkozik: mint hegy, tehénkarám, és ernyő, hiszen a hegy most ernyőként védi a pásztorokat s a jószágokat egyaránt. A negyedik pádában pedig ugyanez a szó család, nemzetség értelemben áll.

amībhiḥ prabhāvaiḥ kuto’bhūd akuṇṭhaḥ
śiśur dhūli-kelī-paṭuḥ kṣīra-kaṇṭhaḥ |
bibharty adya saptābdiko bhūri-bhāraṁ
giriṁ yac cirād eṣa kailāsa-sāram ||20||

„Vajon honnan lett ennek a fiúnak ilyen hatalmas ereje? Még csak hét éves, a porban kellene játszadoznia és tejet innia, s lám, oly hosszú ideje emeli magasba e hatalmas, a Kailászához fogható hegyet!

na śaṅkā dhara-bhraṁśane’smākam asmān
nakhāgre sahelaṁ vahaty eṣa yasmāt |
giri-dik-karīndrāgrahaste dharāvad
bhuje paśyatyāsya sphuraty adya tāvat ||21||

Ne aggódjunk, hogy netán leejti Góvardhant, hiszen oly könnyedén tartja a körme hegyén. Nézd csak! Olyan ő, akár a Földet az ormányán tartó királyi világőr-elefánt.”

iti sphāra-tārekṣaṇair mukta-bhogair
vrajendreṇa sārdhaṁ dhṛta-prīti-yogaiḥ |
muhur vallavair vīkṣyamānāsya-candraṁ
puraḥ sapta-rātrāntara-tyakta-tandram ||22||

Így szóltak a Vradzsa ura vezette pásztorok, s nem ettek semmit, mert szeretetük táplálta őket. Tágra nyílt csillagszemeikkel újra meg újra Krsna hold-arcát csodálták, ki hét éjjelen át egy szemhunyást sem aludt.

taḍid-dāma-kīrṇān samīrair udīrṇān
visṛṣṭāmbudhārān dhanur-yaṣṭi-hārān |
tṛṇīkṛtya ghorān sahasrāṁśu-caurān
durantoru-śabdān kṛtāvajñam abdān ||23||

Őt nézték, ki semmibe vette a viharos szelek korbácsolta, íjak seregeként villámokat szóró, eget elhomályosító rettenetes felhőket, melyek az Ezer-sugarú Napot is elrabolták, és hatalmas hangon dörögtek.

ahaṅkāra-paṅkāvalī-lupta-dṛṣṭer
vraje yāvad-iṣṭaṁ praṇītoru-vṛṣṭeḥ |
balāreś ca durmānitāṁ visphurantaṁ
nirākṛtya duṣṭāli-daṇḍe durantam ||24||

Őt nézték, ki megjelenésével elűzte a kevélységének süppedős mocsarában tisztánlátását elveszítő, s Vradzsát kénye-kedve szerint özönvízzel büntető Indra hamis önteltségét, s véget vetett az ártatlanok megbüntetésének.

balāri – Bala ellensége, Indra neve. Bala (vagy Vala) Kasjapa és Danu fia, egy aszura, ki Pándjadésa királya lett, ám Indra villámával kettéhasította.
A duṣṭāli-daṇḍe durantam szóösszetétel további lehetséges értelmezése: aki végtelen (durantam) a bűnök sorának (duṣṭa-āli, mert az āli sort, vonulatot is jelenthet) büntetésében (daṇḍe).

visṛṣṭoru-nīrāḥ sa-jhañjhā-samīrās
taḍidbhiḥ karālā yayur megha-mālāḥ |
raviś cāmbarāntar vibhāty eṣa śāntaḥ
kṛtānanda-pūrā bahir yāta śūrāḥ ||25||

„A hatalmas eső, a viharos szelek, a villámokkal cikázó félelmetes felhő-seregek mind elmentek már, s a Nap ismét az égen ragyog, oly békés minden! Ó, boldogságtól megittasult hősök, gyertek hát elő!”

iti procya niḥsārita-jñāti-vāraṁ
yathā-pūrva-vinyasta-śailendra-bhāram |
dadhi-kṣīra-lājāṅkurair bhāvinībhir
mudā kīryamāṇaṁ yaśaḥ-stāvinībhiḥ ||26||

E szavakkal szólt az elűzött rokonokhoz, majd a súlyos hegykirályt visszatette eredeti helyére. A szépséges gópík nagy örömmel aludttejet, tejet, gabonát és gabonacsírát szórtak rá, miközben magasztaló himnuszokat énekeltek.

vayaṁ hanta govinda saundaryavantaṁ
namaskurmahe śarma-hetor bhavantam |
tvayi spaṣṭa-niṣṭhyūta-bhūyaś cid-induṁ
mudā naḥ prasādīkuru prema-bindum ||27||

Néked ajánljuk hódolatunkat, oltalmazó s boldogságot hozó szépséges Góvinda! Benned árad szét a lelki létezés Holdja, áldj meg minket a rajongó szeretet egyetlen nektárcseppjével!

kṣubhyad-dambholi-jṛmbhottarala-ghana-ghaṭārambha-gambhīra-karmā
nistambho jambha-vairī giri-dhṛti-caṭulād vikramād yena cakre |
tanvā nindantam indīvara-dala-valabhī-nandad-indindirābhāṁ
taṁ govindādya nandālaya-śaśi-vadanānanda vandemahi tvām ||28||

Hegyemelő hőstetteddel megfékezted a rettenetes villámokat szóró magasra tornyosuló felhő-sereg élén sötét tetteket forraló Indrát, tested szépsége pedig elhomályosítja a kék lótusz levelei felett örvendező méhecske ragyogását. Ó, Góvinda, Nanda hajlékának hold-arcú boldogsága, köszöntsünk most téged!

jambha-vairī – Dzsambha ellensége, Indra neve. Miután a tejóceánból kiköpülték a nektárt, a félistenek és aszurák harcba kezdtek a halhatatlanság italáért. Ekkor végzett Indra az aszurák egyik vezérével, Dzsambhával.

Balarám – a fohászok királya

Egy Balarámról szóló poszthoz kerestünk illusztrációt. Ábrándos szemű, lágy vonalakkal megrajzolt finom képekkel találkoztunk. A művészek láthatóan abból indulnak ki, hogy Balarám Krsna vaibhava-prakás megjelenése. „Krsna vaibhava megnyilvánulása Srí Balarám, csupán testszíne eltérő, mindenben Krsnával azonos.” (Cs.cs.2.20.174.)
A vaibhava, azaz „fenség” megnyilvánulás (prakás) fenségét, nagyságát, dicsőségét tekintve éppen olyan, mint Krsna (a prakāśa szó jelentése megnyilvánulás, de összetétel végén hasonlóságot is jelent: „fenségében reá emlékeztető”). Ugyanaz, de mégis más: „Ha egy forma vagy arculat a különböző érzelmi vonásoknak megfelelően másképpen nyilvánul meg, azt vaibhava-prakásnak hívják.” - olvassuk Csaitanja Maháprabhu magyarázatát (Cs.cs.2.20.172.) 

Ám Balarám mégiscsak a pásztorlegények vezére, a nyers erő, aki Vradzsában szilajul a pásztorbotját forgatja, később ekéjét vagy buzogányát. Fél szeme mindig öccsén, Krsnán van, hiszen jó testvérként vigyáz rá. Harsány öröm (ráma) és mérhetetlen erő (bala) sugárzik belőle. Krsna így beszél róla:

garbha-saṅkarṣaṇāt taṁ vai prāhuḥ saṅkarṣaṇaṁ bhuvi |
rāmeti loka-ramaṇād balabhadraṁ balocchrayāt ||

Áthelyeztetett Róhiní méhébe (szó szerint: méhben átvonzás miatt) hívják őt Szankarsanának a világban,
Rámának (is nevezik majd) mert boldoggá teszi a világot, s Balabhadrának, hatalmas ereje miatt. (Bhág. 10.2.13.)

A Szankarsana (sam-karṣaṇa – össze-húzás, összevonás, vonzás, szántás) névnek más értelme is van, Gargamuni Balarám névadó szertartásán indokolja így a névválasztást: „Továbbá Szankarsana, mert (családodat) egyesíti a Jadukéval.” (yadūnām apṛthag-bhāvāt saṅkarṣaṇam uśanty api, Bhág 10.8.12.)
Gyakran említik őt Haladhara vagy Halájudha néven is, mert egy ekét forgat fegyverként (hala-dhara – eke-hordozó; hala-āyudha – eke-fegyverű).

A Svétásvatara-upanisad (6.8.) így jellemzi Istent:
„Nincs néki teendője, sem érzékszerve,
hozzá senki se fogható s nincs nála jobb,
Magasztos ereje, úgy mondják, sokrétű:
tudás, erő, tett természetes néki.”

A végtelen mindentudás Krsna jellemzője, az erő Balarámé, míg a kreatív energia Rádháé.

Balarámra emlékezve ím egy fohász, a Garga-szanhitá teljes 8.11. fejezete. A fejezet címe: Śrī Balabhadra-stava-rāja – A Srí Balabhadrához intézett fohászok királya. Talán nem a szanszkrt költészet csúcsteljesítménye, de szép összefoglaló:

duryodhana uvāca
stotraṁ śrī-baladevasya prāḍvipāka mahā-mune |
vada māṁ kṛpayā sākṣāt sarva-siddhi-pradāyakam ||1||

Durjódhana szólt:
Ó, nagy bölcs, Prádvipáka, légy kegyes hozzám, és mondd el nékem Srí Baladéva dicséretét, mert az minden tökéletességgel megáld.

śrī-prāḍvipāka uvāca
stava-rājaṁ tu rāmasya vedavyāsa-kṛtaṁ śubham |
sarva-siddhi-pradaṁ rājan chṛnu kaivalyadaṁ nṛṇām ||2||

Srí Prádvipáka szólt:
Halld ó király a Védavjásza által írt áldásos imát, a Balarámhoz intézett fohászok királyát, mely megad minden tökéletességet, s üdvösséget adományoz mindenkinek.

devādideva bhagavan kāma-pāla namo 'stu te |
namo 'nantāya śeṣāya sākṣād-rāmāya te namah ||3||

Istenek vezére, Magasztos úr, Vágyak őre, hódolat néked!
Hódolat néked Végtelenség kígyója, Te vagy a Gyönyör, néked hódolok hát!

Nárájan az univerzumot fenntartó Ananta Sésán, a Végtelenség kígyóján pihen, ő tartja csuklyáján a mindenséget – innen a következő strófa Dhará-dhara (a Föld fenntartója) neve is.

dharā-dharāya pūrṇāya sva-dhāmne sīra-pāṇaye |
sahasra-śirase nityaṁ namah saṅkarṣaṇāya te ||4||

Föld fenntartójának, az (önmagában) Teljes Úrnak, az Eke-tartónak,
az Ezerfejűnek, Szankarsannak hódolok mindörökké!

revatī-ramaṇa tvaṁ vai baladevācyutāgraja |
halāyudha pralamba-ghna pāhi māṁ puruṣottama ||5||

Ó, Révatí öröme, te vagy Baladéva, Acsjuta testvérbátyja,
az Eke-fegyveres, Pralamba elpusztítója, oltalmazz engem, Legfőbb Isten!

A Nap-dinasztia egyik jeles királyának, Kakudmínak volt egy szépséges leánya, ám mikor eljött az ideje, a király s a lánya nem tudtak választani a jelentkező kérők közül. Elutaztak hát Brahmához, hogy tanácsát kérjék. A kérők, s a leszármazottjaik is már rég eltávoztak az élők sorából – szólt mosolyogva Brahmá –, hiszen sok-sok világkorszak eltelt már a Földön, mióta elutaztatok onnan. Ám ha visszatértek a Földre, ajánld szépséges leányod, Révatí kezét a kor legkiválóbbjának, Balarámnak! Így lett Révatí Balarám felesége.
Pralamba („nagyszerű”), az aranysisakos démonóriás pásztorfiú képét öltötte, hogy közel férkőzhessen Krsnához és Balarámhoz, s elrabolhassa őket. A játékban vállára vette Balarámot, hogy eliszkoljon vele, ám Balarám felismerte és végzett vele.

balāya balabhadrāya tālāṅkāya namo namah |
nīlāmbarāya gaurāya rauhiṇeyāya te namah ||6||

Balának, Balabhadrának, a pálma-zászlósnak hódolok újra meg újra!
Róhiní fehér színben ragyogó kékruhás fiának, néked hódolok!

dhenukārir muṣṭikārih kūṭārir balvalāntakah |
rukmy-arih kūpakarṇārih kumbhāṇḍāris tvam eva hi ||7||

Dhénuka, Mustika és Kúta ellensége, Balvala végzete,
Rukmí, Kúpakarna és Kumbhánda ellensége vagy.

Dhénuka szamárdémon, őt Tálavana erdejében győzte le Balarám. Mustika Kansza bizalmasa, Mathurában birkózóversenyre hívta Balarámot, aki Kútával is ugyanazon a viadalon végzett.
A kuruksétrai csatában Balarám nem vett részt, a jeles zarándokhelyeket látogatta végig – így maradhatott semleges a kibontakozó viszályban. Ekkortájt Naimisa erdejében egy Balvala nevű gonosztevő zaklatta a szenteket, ám Balarám buzogányával lesújtotta. Rukmí Rukminí bátyja volt, és Sisupált szemelte ki húga férjéül. Rukminí ekkor egy hírvivőt küldött Krsnához, arra kérve, mentse meg őt. Krsna elragadta Rukminít, és megszégyenítette bátyját. Rukmí ezután mindig ellenségének tartotta Krsnát, és Balarámot. Krsna unokája, Aniruddha, és Rukmí unokája, Rócsaná esküvőjén történt, hogy Rukmí kockajátékra hívta ki Balarámot. A játék során hamisan önmagát kiáltotta ki győztesnek, és sértegetni kezdte Balarámot, aki a sértésekre végül buzogányával válaszolt.
Kúpakarna és Kumbhánda Bánászura hadvezérei voltak.

kālindī-bhedano 'si tvaṁ hastināpura-karṣakah |
dvividārir yādavendro vraja-maṇḍala-maṇḍaṇah ||8||

Te szakítod fel a Jamuná folyót, s húzod Hasztinápur felé,
Te vagy Dvivida ellensége, a Jádavák vezére, Vradzsa vidékének ékessége.

kaṁsa-bhrātṛ-prahantāsi tīrtha-yātrā-karah prabhuh |
duryodhana-guruh sākṣāt pāhi pāhi prabho tv atah ||9||

Kansza testvéreinek szétzúzója, a zarándokhelyeket látogató Úr,
Durjódhan mestere, oltalmazz engem! Uram, oltalmazz engem!

Kansza halála után annak nyolc öccse Krsnára és Balarámra támadt. Mert Kansza Krsna édesanyjának, Dévakínak volt a testvére, ezért Balarám szállt szembe velük.
Balarám Dzsanaka király vendége volt Mithilában, Durjódhan ekkor tanulta tőle a buzogányforgatás művészetét.

jaya jayācyuta-deva parāt para
svayam ananta-dig-anta-gata-śruta |
sura-munīndra-phaṇīndra-carāya te
musaline baline haline namaḥ ||10||

Dicsőség, dicsőség néked, Acsjuta! Legeslegfelsőbb!
Hírneved messzeföldön jól ismerik,
az istenek, a bölcsek vezérei és a kígyók vezérei imádnak téged,
Buzogányos, Nagyerejű, Eke-hordozó, hódolat néked!

yah paṭhet satataṁ stavanaṁ narah
sa tu hareh paramaṁ padam āvrajet |
jagati sarva-balaṁ tv ari-mardanaṁ
bhavati tasya dhanaṁ sva-janaṁ dhanam ||11||

Aki mindig e fohászt olvassa,
az Hari legfőbb hajlékát éri el,
A világban övé lesz minden erő, legyőzi ellenségeit,
övé lesz minden vagyon, utódok és jószágok.


Az illusztráció forrása: https://bhaktianandascollectedworks.wordpress.com/2010/11/20/god-is-blue-continued/

Balarám

Az alábbi fohászt a Brahma-puránában találtam:

namaste haladhṛg-rāma namaste muśalāyudha | namaste revatī-kānta namaste bhakta-vatsala || namaste balināṁ śreṣṭha namaste dharaṇī-dhara | pralambāre namaste'stu trāhi māṁ kṛṣṇa-pūrvaja ||	Hódolat néked, eke-hordozó Ráma hódolat néked, buzogány-harcos, hódolat néked, Révatí kedvese, hódolat néked, ki kedveled a bhaktáidat! Hódolat néked, erősek legkiválóbbja, hódolat néked, Föld hordozója, Pralamba végzete, hódolat legyen néked! Oltalmazz engem, Krsna bátyja!

(Brahma-purāṇa 57.22-23.)

Krsna bátyja, Balarám jelenik meg a mindenséget ezernyi fején tartó végtelenség-kígyóként, Sésaként, ezért nevezi a vers a Dharaṇī-dhara néven. A dharaṇī szó fenntartót, hordozót jelent, így a szóösszetétel pontosan: a hordozó hordozója.
A Nap-dinasztia egyik jeles királyának, Kakudmínak volt egy szépséges leánya, ám mikor eljött az ideje, a király s a lánya nem tudtak választani a jelentkező kérők közül. Elutaztak hát Brahmához, hogy tanácsát kérjék. A kérők, s a leszármazottjaik is már rég eltávoztak az élők sorából – szólt mosolyogva Brahmá –, hiszen sok-sok világkorszak eltelt már a Földön, mióta elutaztatok onnan. Ám ha visszatértek a Földre, ajánld szépséges leányod, Révatí kezét a kor legkiválóbbjának, Balarámnak! Így lett Révatí Balarám felesége.
A fohász más szövegváltozatával is találkozhatunk, ebben az első sorban haladhṛg-rāma helyett a halagraha – „ekét megragadó” szó áll, ám így a szótagszám csökkenésével sérül az anuṣṭubh versmérték. További eltérés, hogy az utolsó sorban trāhi māṁ – „oltalmazz engem” helyett ehi māṁ – „jöjj hozzám” áll.

PDF

Srí Dzsagannáthástaka

śrī jagannāthāṣṭaka










kadācit kālindī-taṭa-vipina-saṅgītaka-ravo
mudābhīrī-nārī-vadana-kamalāsvāda-madhupaḥ |
ramā-śambhu-brahmāmara-pati-gaṇeśārcita-pado
jagannāthaḥ svāmī nayana-patha-gāmī bhavatu me ||1||

(Dzsagannáth) olykor zenés mulatságot (rendez) a Jamuná parti ligetben,
s az örvendező pásztorlánykák lótusz orcájáinak mézét kortyolja, akár egy méhecske.
Az ő (lótusz)lábát imádja Laksmí, Siva, Brahmá, (a halhatatlanok ura) Indra és Ganésa.
Bárcsak mindig láthatnám az Úr Dzsagannáthot!

A madhupa szó jelentése méz-ivó, azaz méh, de jelenthet ittas embert is. E második jelentéssel a vers második pádája így is érthető: megittasodik az örvendező gópík lótusz-ajkainak csókjaitól.

bhuje savye veṇuṁ śirasi śikhi-puccham kaṭi-taṭe
dukūlaṁ netrānte sahacara-kaṭākṣaṁ vidadhate |
sadā śrīmad-vṛndāvana-vasati-līlā-paricayo
jagannāthaḥ svāmī nayana-patha-gāmī bhavatu me ||2||

Bal kezében fuvolát, fején pávatollat, derekán selyemruhát visel,
szeme sarkából pedig (szerető) híveire pillant.
Mindig Vrndávanban lakozik, s ott hódol kedvteléseinek.
Bárcsak mindig láthatnám az Úr Dzsagannáthot!

mahāmbhodhes tīre kanaka-rucire nīla-śikhare
vasan prāsādāntaḥ sahaja-balabhadreṇa balinā |
subhadrā-madhya-sthaḥ sakala-sura-sevāvasara-do
jagannāthaḥ svāmī nayana-patha-gāmī bhavatu me ||3||

A nagy óceán partján az aranyos fénylő kék hegycsúcson
palotája közepén lakozva, Balarámmal erős testvérével
és Szubhadrával Isten szolgálatának lehetőségét adja.
Bárcsak mindig láthatnám az Úr Dzsagannáthot!

kṛpā-pārāvāraḥ sajala-jalada-śreṇi-ruciro
ramā-vāṇī-rāmaḥ sphurad-amala-paṅkeruha-mukhaḥ |
surendrair ārādhyaḥ śruti-gaṇa-śikhā-gīta-carito
jagannāthaḥ svāmī nayana-patha-gāmī bhavatu me ||4||

A könyörület óceánja, (kinek testszíne) az esővízzel terhes felhők sokaságának ragyogásához (hasonlatos).
Laksmí és Szaraszvatí öröme ő, orcája oly ragyogó akár a makulátlan lótuszvirág.
A legkiválóbb szentek szolgálják, s a védák krémje énekli tetteit.
Bárcsak mindig láthatnám az Úr Dzsagannáthot!

rathārūḍho gacchan pathi milita-bhūdeva-paṭalaiḥ
stuti-prādurbhāvam prati-padam upākarṇya sadayaḥ |
dayā-sindhur bandhuḥ sakala jagatāṁ sindhu-sutayā
jagannāthah svāmī nayana-patha-gāmī bhavatu me ||5||

A szekér emelvényén menve minden lépésnél az összesereglett bráhmanák sokaságának
felcsendülő himnuszait hallgatja.
Ő a könyörület óceánja, minden világok jóbarátja, (Laksmíval,) a nektáróceán leányával egyetemben.
Bárcsak mindig láthatnám az Úr Dzsagannáthot!

paraṁ-brahmāpīḍaḥ kuvalaya-dalotphulla-nayano
nivāsī nīlādrau nihita-caraṇo ‘nanta-śirasi |
rasānandī rādhā-sarasa-vapur āliṅgana-sukho
jagannāthaḥ svāmī nayana-patha-gāmī bhavatu me ||6||

Brahmá koronaékszere, tágra nyílt szeme akár a kék tavirózsa szirmai.
A kék hegyen lakozik, lábát Ananta fején nyugtatja.
Ő a lelki ízek gyönyöre, kinek öröme Rádhá szerelmes ölelése.
Bárcsak mindig láthatnám az Úr Dzsagannáthot!

na vai yāce rājyaṁ na ca kanaka-māṇikya-vibhavaṁ
na yāce 'haṁ ramyāṁ sakala jana-kāmyāṁ vara-vadhūm |
sadā kāle kāle pramatha-patinā gīta-carito
jagannāthaḥ svāmī nayana-patha-gāmī bhavatu me ||7||

Nem kérek királyságot, aranyat, rubint vagy vagyont,
nem kérek jó feleséget, ami minden ember vágya.
Bárcsak mindig, újra és újra láthatnám a Siva által dicsőített Úr Dzsagannáthot!

hara tvaṁ saṁsāraṁ druta-taram asāraṁ sura-pate
hara tvaṁ pāpānāṁ vitatiṁ aparāṁ yādava-pate |
aho dīne 'nāthe nihita-caraṇo niścitam idaṁ
jagannāthaḥ svāmī nayana-patha-gāmī bhavatu me ||8||

Ó, félistenek ura, vedd el a haszontalan anyagi létet,
ó, Jaduk ura, vedd el a bűnök sokaságát.
Mily csodálatos, hogy lótuszlábainak adománya a bánatosoké és szegényeké.
Bárcsak mindig láthatnám az Úr Dzsagannáthot!

jagannāthāṣṭakaṁ punyaṁ yaḥ paṭhet prayataḥ śuciḥ |
sarva-pāpa-viśuddhātmā viṣṇu-lokaṁ sa gacchati ||9||

A jámbor lélek, ki az áldásos Dzsagannáthástakát olvassa,
minden bűnétől megtisztul, és eléri Visnu hajlékát.

PDF